Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

21»

lántokat Cardinalis Mazaríni ntfSttzette, a' mellyek eieinten Mazarinoknak ií neveztettek*

c c.

A’ sókbúi és Savanyúságökbúl.

§. 216.

Konyhasó (KuchensaIz,')

A’ konyhasónak három nemei vágynak úgymint: a ’ tenger só , kősó t és forrás - só.

Tenger-só (Me ersalz.)

A’ tengersó, a’ tenger sósvizéböl készít-, tetik.— A’ meleg Tartományokban ugyan is a’ tengernek partján lapos gödröket szoktak ásni, azokba tengervizet eresztenek , és mind addig bennek hagyják míg a’ napnak hősége által az édes vízrészek el nem párolognak, An- nakutánna ismét más rendbeli tenger vizet eresztenek a’ gödrökbe a’ melly ekképen folytatódik mind addig; míg a’ gödrök fenekére annyi só nem ülepedik , hogy az , az onnét való kiszedést meg érdemelje,— Az északi Tartó mányokban is hasonlóképen a’ tengerpartokon lapos víztartók vagy gödrök által szoktak sót készíteni. Az édes víz ezekben tsak hamar megfagyván lassan lassan a’ színéről a' jég lehányatik , utóljára tsak a’sósvízi részek maradnak meg; a’ mellyekből annakután- na nagy haszonnal lehet sót főzni , annyival inkább mivel azok egy könnyen be se fagynak.

A’ tenger-sót a’ melly a’ nap melege által készíttetik; sok tisztátalan részek lévén azzal egyesülve, a’ honnét szürkés színű is;, ismét tiszta vízbe felolvasztják , és mind addig szűrik, tisztítják, főzik, míg elegendő

fejérré, és haszonvehetö nem lészen.