Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

III. Védjegyoltalomban nem részesíthető jelzések és a védjegyek használata

32

hetése végett az illető czímert olyan más jelvénnyel, a mely jelvény alkalmazásából az illető önkormányzati testület közjogi helyzetére téves következés vonható, vagyis közjogi szempontból kifogás aiá esik — nem használhatják s ennélfogva be sem lajstromozható.

3. A forgalomban bizonyos árúnemek megjelölésére általánosan szokásosak (úgy ábrás, mint szóvédjegyek) ;

4. erkölcstelen és közbotrányt okozó vagy közrend- elleni (a magyar állam állami méltóságát sértő) ábrázolatokat, vagy a tényleges üzleti viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felelő és a fogyasztó közönségnek tévedésbe ejtésére alkalmas feliratokat vagy adatokat tartalmaznak ;

5. melyek kizárólag az árú előállításának helyét, idejét és módját, az árú minőségét, rendeltetését, valamint ár, mennyiség és súlyviszonyait jelzik ;

6. az oly jegyek, a melyek felületes megtekintése, a forgalomban levő papírpénz, bélyeg vagy postajegyre emlékeztetnek.

A védjegy használata rendszerint nem kötelező. Azonban a kereskedelemügyi miniszter bizonyos árúnemekre elrendelheti, hogy ilynemű árúk forgalomba bocsátásuk előtt, belajstromozott védjegygyei láttassanak el.

A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a kaszák, sarlók és szalmavágóknak kötelezőleg védjeggyel leendő megjelölése tárgyában 1895. évi 34973. sz. alatt az 1890. II. t.-cz. 6. és 31. §-ai alapján a következőket rendelte:

1. §. Kész vagy félig kész kaszák, sarlók és szaljnavágók, nem hozhatók előbb forgalomba,