Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

III. Védjegyoltalomban nem részesíthető jelzések és a védjegyek használata

25

ezen szakasza azt, hogy szabad már bejegyzett, vagy meglevő üzletet, vagy árú megnevezésére czéget csinálni, épp oly kevéssé, a mint nem szabad valakinek nevét a más üzlete, vagy árúja nevére átváltoztatni a végből, hogy ez által versenyző saját árújának hitelét, kelendőségét előmozdítsa.

Az ily eljárás nem a törvénynek megfelelő, hanem annak betűit megkerülő eljárás, melyet a törvény, mely a védjegy-intézményt a kereskedelmi forgalomra szánt árúknak hasonló árúktól való megkülönböztetésére és oltalmára alkotta, nemcsak nem támogat, hanem egész szelleme és czélzata szerint elítél, 10. §-a pedig melynek rendelkezése nélkül a jóhiszemű név és czégbirtokos oltalmára alkotott 5. §. tág kaput nyitna a legbotrányosabb szédelgéseknek, a leghatározottabban eltilt.

Azon érvelésnek, hogy a védjegybiróság nem törölhet a védjegytörvények alapján egy czégne- vet, melyet a kereskedelmi bíróság czégül a törvényes formák között bejegyzett, nem lehet nyo- matéka. Eltekintve attól, hogy a védjegy törlése miben sem gátolhat valakit, hogy bejegyzett czégét a kereskedelmi törvény oltalma alatt s az 1890. II. t.-cz. 5. §-a értelmében czégül továbbra is használhassa, a kérdés elvi jelentőségénél fogva a kereskedelemügyi miniszter részéről megállapíttatott, hogy a védjegybiróság valamely ügyet kizárólag csakis a védjegytörvények szerint birálhat el s a kereskedelmi biróságoknak czégjegyzési ügyekben tett intézkedéseit irányadóknak magára nézve annál kevésbbé tekintheti,