Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
253 A renaissance-barokk átmeneti formák legszebb képviselője volt Benkóczy Pál szegedi vasművesnek a 6-ik ábrában előtüntetett remek csillárja, mig a tiszta barokk képviselője gyanánt szerepeltek Árkay Sándor, Jungfer Gyula, Lepter János, Páder Nándor és Pick Ede által kiállított nagyszabású kapuk melyek közül a 7-ik ábrában Jíingfer Gyula csász. és kir. udvari műlakatos és a 8-ik ábrában Páder Nándor budapesti vasműves készítményét mutatjuk be. Méltóan sorakozik ezek mellé a 9-ik ábrában előtüntetett és Marton Lajos és fia kiállította lépcsőrács és Jungfer Gyula cs. és kir. udvari műlakatosnak a 10. ábrában bemutatott konzolja és a 11. ábrában előtüntetett villamos-csillárja. Az első kettő (9. és 10. ábra) a kovácsolás, az utóbbi (11. ábra) a domborítás technikájának kifogástalan voltát láttatta. A barokk stilus mesterének bizonyultak még Dumicich M. fiumei vasműves, kinek remek kapubetétrácsa és fali gyertyatartója ; Leyritz Árpád temesvári vasműves, kinek nagyszabású teremórája és Piros Béla debreczeni vasműves, kinek lakatos czímere a VI1I/B. csoport méltó dísze volt, ezeken kívül kiemeljük még Dévidé Bozsidar zágrábi vasművesnek a 12. ábrában előtüntetett pipereasztalos falitükrét, mely a Horvát-Szlavonországok pavilonjában állott. A barokk és rokoko átmeneti formáit mutatta két remek záradékrács, az egyiket Jungfer Gyula cs. és kir. udvari műlakatos, a másikat pedig Páder Nándor budapesti vasműves állította ki. Az előbbit a 13. ábra tünteti fel. A 14-ik ábrában előtüntetett kandelábernek és a 15-ik ábrában előtüntetett lépcsőrácsnak tiszta rokoko formái vannak. Az utóbb említett két munka is Jungfer Gyula cs. és kir. udvari műlakatos műhelyéből került ki. Empire stílusban egyetlen egy nagyobbszabásu munka sem volt. A kisebb vasműves munkák dolgában a budapesti mesterek közül Jungfer Gyula, Árkay Sándor és Páder Nándor, a vidékiek közül pedig a deési Papp és Diczenty tűntek ki. Árkay S. egyik kiváló készítményét a 16-ik, Jungfer Gyuláét pedig a 17-ik ábra mutatja. A legmodernebb műizlés a régi formákkal teljesen szakítani akar s újból visszatér a természetes virágok hű alakításához, vagy pedig a népies művészetekből meriti motívumait. Ezt az irányt nálunk Jungfer Gyula kezdette el, kinek az 1878-iki párizsi, majd a fehérvári és az 1885-iki budapesti kiállításon bemutatott vasrózsái és vasból való virágcsokrai oly nagy feltűnést keltettek, hogy a müncheni vasművesek ezt a modort teljesen felkarolták és egy évtized óta a vasművesség terén egész rózsakultuszt honosítottak meg ; azonban mig Jungfer Gyula igen helyesen csak a bijouteria tárgyaknál maradt, a mit a kiállításán bemutatott remek virágcsokra is bizonyít s erről a nyomról követői közül Árkay Sándor, Páder Nándor és Hajós Bálint se tértek le, addig a müncheniek és több hazai vasműves ezt a modort használati tárgyak készítésére is kiterjesztette, nem gondolván meg, hogy olyan tintatartó, gyertyatartó, virágasztal vagy más használati tárgy, mely tele van szerteágazó natura- lisztikus diszítménynyel, czéljának meg nem felel, már pedig az ipar produktuma. igazi műtárgy csak akkor lesz, ha díszítménye hivatásos használatát nem nehezíti meg.
