Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
734 kiállítási fényképészeti műteremben levétessék magukat. Ő Felsége a király is nyolcz felvételt készíttetett itten, a mikor a pavillont magas látogatásával 1896. május 15-én kitüntette. A pavillon legérdekesebb része természetesen a földszinten volt látható, mert hisz az egyes nyomdaczégek gépei itt működtek és a közönség itt láthatta szemtől-szembe a könyvek, újságok, litográfiái nyomtatványok, gyönyörű szép képek és dallamos zenedarabok nyomását. Azonkívül itt voltak elhelyezve a m. kir. államnyomda különféle specziális gépei és itt dolgoztak a specziális szakmában működő munkások. A pavillon terveinek megbeszélésénél még a papiros gyártásáról is tanácskoztak, mert ezt is gyakorlatilag szerették volna bemutatni a közönségnek. Az utolsó pillanatban azonban erről a tervről le kellett mondani, mert nem volt meg a kellő vizierő és hiányzott a megkivántató tér. így aztán a földszinten elhelyezett papirosgyárak gyártmányaik ügyes csoportosításával és minél szemléltetőbb bemutatásával igyekeztek kárpótolni a látogatókat. A papirosgyárak kiállításának tőszomszédságában működött a könyvkötői műhely, a hol a közönség megláthatta a legérdekesebb és legújabb könyvkötő gépeket munka közben. Ezeket dolgozni látva, szinte úgy tetszett, mintha varázsütésre kötnék a könyveket. A nyomdák közül első helyen kell megemlítenünk a Franklin társulat kiállítását, mert ez felelt meg legjobban ama követelményeknek, melyeket a millenniumi kiállítás történelmi jellege megkívánt. A Franklin-társulat legrégibb nyomdáink közé tartozik. Még 1715-ben alapította Royer János Pál. Az ő tulajdonát képezte az az érdekes, fából készült kézisajtó, melyet a társaság kiállított és melyet minden látogató — szakember és laikus egyaránt — bámulva szemlélt, mert csodálta az akkori viszonyok kezdetlegességét és szinte lehetetlennek tartotta, hogy alig 180 év alatt oly óriásilag előre haladott a könyvnyomtatás mestersége. Ez a sajtó 1879. április hó 27-én Bécsben volt azon történelmi díszmenetben, melyet ő Felsége ezüstlakodalma alkalmából rendeztek. Az Articuli Diaetales Posonienses Anni MDCCXV. szedésének egy oldaláról készült hasonmás volt a sajtóban kiállítva, melyet mindenki nagy figyelemmel megtekintett. De láttunk sok más érdekes dolgot a Franklin- társulat kiállításában ; többi között azt a kézisajtót, melyen a társulat egyik üzletelődje — Länderer — a márcziusi ifjúság kívánságára előzetes czenzura nélkül kinyomatta a 12 pontot és a Nemzeti dalt, a Talpra Magyart. Szép volt ama hatalmas falragasz-szedés is, melyet kiállítottak és sok figyelmet érdemelt a könyvkiállitás is, melynél a fokozatos haladást szemlélhettük. A Pesti könyvnyomda részvénytársaság kiállítása megint egész más irányban kötötte le a szemlélő érdeklődését. Ez a társaság volt az, a mely a vasúti nyomtatványok sokféle ágát meghonosította és nagyon jól csoportosítva állította ki ezeket. A különféle menetrendek felette komplikált szedése különösen a szakértőre nézve sok tanulságosat mutatott. A kézi menetrendtől egész a plakátig, még pedig a legnagyobb arányú falragaszig itt mindent megtaláltunk, sőt még a legkülönbözőbb tarifatáblázatok is megvoltak. Ez a társaság az, mely még ma is nyomja a Vasúti és közlekedési közlönyt és az Útmutatót. Igen tanulságos volt az a térkép is, melyet kiállítottak, mint a
