Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

691 Lunge, kinek művéből (Handb. d. Sodaindustrie. 3. Band p. 651. 2. auf!.) ezen adatokat idézzük, azt állítja, hogy a világ szódaprodukcziója most biz­tosan több egy millió tonnánál. Szódagyártásunk tehát ezelőtt vajmi jelentéktelen volt. Most javulni fognak a viszonyok, mert az 1894-ben felállított marosujvári Solvay-rendszerü szódagyár, igen tekintélyes vállalat, mely belföldi szükségletünket fedezheti. A szódaipar is nagy kríziseken ment ugyan keresztül és azokat az ára­kat, melyek a 70-es évek végén fizettettek, talán sohasem fogja többé elérni. (1878-ban a szóda ára 13 — 14 frt volt; jelenleg 7—8 frt), de az árak jelen­leg állandóbbak, mert a szódagyárak szövetkeztek a különböző országokban, a túíprodukczió megakadályozására és az árak stabilizálására. Angliában egy társulat, az United alkati Company, Limited alakult 170 millió márka rész­vénytőkével, mely nem kevesebb, mint 45 már létező szódagyárat vett át. A szódagyártásnak, ha ahhoz elegendő nagy tőkével fogunk, azt hisz- szük, van jövője az országban. Nem csekély előny az, hogy több helyen kész sólével rendelkezünk, minélfogva nem szükséges a sót az ammóniák szódagyártásnál előbb vizben feloldani. Az ammoniak-szódagyártásé pedig nemcsak a jelen, hanem azt hiszszük, legalább sokáig a jövő is. Ezen gyár­tási mód Honigmann és mások fontos javításaival oly tökéletességre emel­kedett, az azelőtt oly végzetes ammoniak-veszteségek oly kicsiny mértékre szállíttattak le, hogy a régibb Leblanc-eljárást mindenütt kiszorítja. Újabb időben ugyan számos javaslat tétetett a villamos áram felhasz­nálására szóda (és chlor) készítésére, de nem valószínű, hogy ezzel a gya­korlatban eredményeket lehessen elérni, hacsak igen kedvező körülmények nem forognak fenn. Átalános felfogás szerint a villamos áram olcsó czikkek előállítására túlságosan drága. Érdekes F. M. Lyte szabadalmazott eljárása, mely szerint chilisalétrom szénsavas mészszel lesz izzítva ; a keverékből kevés vagy több vízzel szódát, illetőleg marónátront vonunk ki. A nitrogénnak izzitásánál eltávozó oxygen- vegyületeiből levegő és viz segítségével ismét salétromsavat készítünk, melyet óloméleggel ólomnitráttá egyesitünk. Az ólomnitrát konyhasóval ismét natriumnitráttá és ólomchloriddá alakul. Az előbbit most újra felhasználhatjuk szódakészitésre szénsavmészszel (a mész az eljárás kezdetén szintén visszanyerhető mint oxyd vagy carbonát), az ólomchloridet pedig megbontjuk a villamos árammal, a mikor chlort és óloméleget nyerünk, melyet újra használhatunk a salétromsav lekötésére. Látjuk tehát, hogy a szóda és chlor gyártáshoz kell chilisalétrom, szén­savas mész, konyhasó és óloméleg, de a chilisalétromot, szénsavas meszet és óloméleget mindig visszanyerjük. Nincs tudomásunk róla, hogy ezen Lyte-féle eljárás a gyakorlatban valahol alkalmaztatott volna. Egyátalában csak azért említettük a villamosság hasz­nálatát szódagyártási czélokra, mert tudomásunk szerint egyik-másik hazai vállalat foglalkozik ezen eszmével. 44*

Next

/
Oldalképek
Tartalom