Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
672 iparosok nagy száma is biztosíthatná ezek életképességét, az illető városok is hozzájárulhatnának a fenntartáshoz, a mennyiben vitalis érdeket kell megóvniok : a tanonczok országszerte megtanulnák a nagybani eladáshoz szükséges egyöntetű munka előállítását, a vidék minden zugában csepegtetnék bele az ifjú iparosok ezreinek leikébe azokat a fogalmakat, melyeket a modern viszonyok szültek, a társulás, munkamegosztás, szövetkezés, egyesült erővel való hitel- szerzés fogalmait, a melyek segélyével a Nyugaton már megindult a kisipar átalakítását és megmentését czélzó akczió. Az új rendszerű, szakirányú tanoncziskolákban praeferenter kellene gondozni a czipészek szakmáját ; súlyt kellene fektetni az anyagismeretre és a technológiára. És ha a czipésziparban nagyobb számban fognak akadni a modern iparpolitikai és közgazdasági fogalmakban nevelkedett mesterek, akkor ez a szakma ismét nagyobb tekintélyre fog vergődni. Mint érdekes reminiszcencziát említjük fel ezek kapcsán az 1885-iki kiállítási jury-tanács egy határozatát, mely feltűnést keltőn dokumentálta a kisipar fontosságának a méltatását. Az történt ugyanis e sorok írójának indítványára, hogy egy férfi- és egy női-czipésznek, a kiket a szaktársak elsőrendüeknek nyilvánítottak, a jury-tanács egy-egy díszoklevelet Ítélt oda, olyan kitüntetést, melyre ezer munkást foglalkoztató gyártelepek is eredménytelenül pályáztak, mert a jury-tanács mindössze 100 darabbal rendelkezett. Ezúttal nem történt ilyesmi, mert kimagasló kiállítók, a minők 1885-ben Nitsch és Graf voltak, most nem akadtak. De konstatáljuk, hogy pl. igen jó lovaglócsizmákat, melyeket eddig Angolországból hoztak, már szép számban készítenek nálunk ; láttunk finom egyenruha-csizmákat, szép díszcsizmákat és a női czipészek is szép haladást tanúsítottak. Föl kell említenünk, hogy a bejelentések roppant számmal érkeztek és a csoport-bizottságnak sok munkát adott a kiszemelés. Egyúttal ki is küszöbölték a naiv jelentkezőket, a kik a régibb kiállításokon mérhetlen hosszú falanxokban állították ki a tarka rámáju csizmákat, melyek nemzeti színre voltak varrva és a melyek talpán az ország czímere »díszlett«. Idejüket múlták a fából kifaragott lánczok, a fehérselyemmel látatlanul varrt frakkok és más efféle »remek«-ek, melyeknek senki se veszi hasznát és a melyekhez a »haladás«-nak semmi köze. 6. Keztyüípar. Ez az iparág az 1896-iki kiállításon 19 kiállítóval szerepelt, az 1885-kin csak / -tel, noha az önálló vállalatok száma itt a lefolyt tiz év alatt megapadt. A millenniumi kiállításon összes keztyüiparosainknak közel tiz százaléka vett részt, a mi ezen iparág ambicziójáról tanúskodik. De tanusitotta ezt a kiállított tárgyak minősége is, mert ez nyilvánvalóvá tette, hogy iparosaink eléggé alkalmazzák a modern technika segédeszközeit. A mit a kiállításon láttunk, az méltó volt ezen iparág régi múltjához, mely a XIV. századig terjed, mert már ekkor volt nálunk keztyű-czéh.
