Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
/ ebben a füzetben minden nevezetesebb szabászati alaprajz. Ugyancsak Körömy János rajzfüzeteket is állított ki oly tanoncziskolák részére, a hol a szabó- tanonczokat szakrajzoktatásban részesítik. A nevezett iparosnak ilyetén törekvése ezen a nem épen hálás téren csak dicséretet érdemel. És itt ezen füzetek kapcsán utalhatunk a szakoktatásra, mint arra a tényezőre, mely szabóiparunkat kellően fölfegyverezheti az idegen verseny ellen. Említettük a bécsi czégeknek azt az állítását, hogy az itteni munka nekik nem elég jó és nem elég olcsó. A jóságot illetőleg már kimutattuk, hogy természeti ügyesség tekintetében a hazai szabómunkások legalább is vetekednek az osztrákokkal. A baj legfeljebb az lehet, hogy azt a tehetséget nem fejlesztjük eléggé, hogy aránylag kevés munkás részesül nálunk megfelelő szakoktatásban. Ha a képzett szakmunkások nagyobb számban lesznek, akkor a budapesti konfekczió-raktárakat — nem csak a helybeli, de a bécsi czégekét is — idevaló munkások fogják ellátni. A budapesti szabó-ipartestület jó példával járt elől és létesített is olyan szakiskolát, a melyben a fiatal segédmunkásoknak módot nyújtott arra, hogy szakmájukban alaposabb képzettséget nyerjenek és pedig akkor, a mikor a felébredt becsvágy és a gyakorlati élet szükségletei fogékonyabbakká teszik őket. És ebben a szakiskolában súlyt fektettek a kereskedelmi oktatásra is, mert hisz a szabóság az az iparág, melynél a kisiparos is maga értékesíti a készítményeit és melynél már a megrendelésre való munkát leginkább szorítja ki a raktári munka és a melynél arra kell törekednünk, hogy jobb czé- geink, ha megerősödnek, mielőbb megkezdjék a keleti piaczok visszahóditását. Hogy a testület által felállított mintatanműhely megszüntetése mekkora hiba volt, arról meggyőzhették iparosaink tömegét az ezredéves kiállításon tett észleletek és ezért remélhetjük talán, hogy ez a mintaműhely fel fog újra éledni és ezen iparágunk fejlődése igy új fázisba fog lépni. 663 A női szabóság. Ebben az iparágban az ezredéves ünnepek ugyanazt a fő tanulságot eredményezték, melyet már a férfiszabóknál jeleztünk ; itt is azt láttuk, hogy ügyesség és izlés dolgában az isten bőven áldotta meg adományaival a mi iparosságunkat; a toilette-ek, melyeket 1896-ban az iparcsarnokban és — az udvari estélyeken — a hazafias mágnáshölgyeken láthattunk, a legmagasabb igényeknek feleltek meg és feltűnést keltenének bármely világkiállításon, Párisi is ideértve. Azt a bajt észleltük itt, hogy kevés volt a kiállító ; huszadrész annyi, mint a férfiszabók osztályában ; elenyésző szám ahhoz képest, a mit a berlini kiállításon láttunk. Pedig más kiállításokban épen ez az osztály az, mely több fényt, több eredeti felfogást, több fantáziát tud kifejteni még a kommercz- árunál is, mint a férfiszabóknak kissé monoton raktára. Nem hallgathatjuk ugyan el, hogy az udvari bálokon bemutatott díszöltönyökből, magyar »pruszlik«-ból bizony sok készült a külföldön. De azzal, a mi itthon készült az ezredévi ünnepek alkalmából, ez az iparágunk fényes
