Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
6(50 szerbek sovinizmusát; az ellen meg épenséggel nem tehettek kifogást, mikor a ruscsuki czipészek egyértelműig elhatározták, hogy külföldi lábbelit nem javítanak. És ez a »sovinizmus« nemcsak a bolgároknál és szerbeknél tapasztalható, a kiknek gyenge iparát a széltől is kell óvni, — tényező az még a hatalmas gyárakkal rendelkező Angolországban is ; ott a külföldi áruczikkeket csak úgy bocsátják be az országba, ha külföldi proveniencziája szembeszökően van rajta feltüntetve; arra számítottak, hogy a közönség elég ánglius lesz és a kereskedők nyakán hagy minden árut, melyre rá van sütve a külföldiség bélyege. Ezt hitték Angolországban, a hol a szabad kereskedelem elvei a nagy közönség vérébe mentek át, a hol a nemzet nagyobb része a kivitel után él meg, úgy hogy a represszáliák provokálása nagy veszélyt zúdíthat az országra és a hol az iparosok nem is szorultak semmiféle vámvédelemre. Hiszen akkor a magyar közönségnek százszorta inkább volna oka arra, hogy az iparpártolás tekintetében a szélsőségekig menő sovinizmust tanúsítsa. * * * Áttérve a XIV. C. csoport alosztályaira, kötelességünk felsorolni azokat a szakférfiakat, a kik saját branche-jaikról készségesen közölték velünk a gyakorlatban tett észleleteiket és a bajok orvoslása czéljából szóba hozott javaslataikat. Ezek a szabóiparra : Körömi János férfiszabó és férfi divatczikkek : Brachfeld Géza; ágynemüek : Steinschneider Bertalan; Geszler József a Mo- naszterly Kuzmik ezég társfőnöke ; a szűcsiparra : Kostolny M. (Liptó-Szt.- Miklós) és Petrin János (Budapest) ; fehérnemüek : Kunz Fercncz (Kunz, Mösmer és Társai ezég) ; kalapok: Gyukits Gyula (Pelikán és Gyukits ezég) ; lábbelik : Lőrincz István és Perényi Ignácz (Budapest) ; keztyüsipar : Kubik János (Székesfehérvár); művirágok és dísztollak: Szehilesz Ede; fodrászmunkák : Dankovszky István (Budapest). L Szabóípar. A magyar ruházati ipar ezen ága az 50-es években a virágzás magas fokán állott ; évenkint 5—6 millió forintra rúgott a kivitele Rumániába, Szerbiába és Törökországba. De már az 1885-ki kiállításról szóló jelentésben sajnálattal kellett konstatálnunk, hogy ez a kivitelünk megszűnt, hogy ezeket a piaczokat elhódította előlünk a bécsi verseny. És ebben a tekintetben a helyzet nem hogy javult volna, sőt rosszabbodott ; ma is csak elvétve akad magyar ezég, mely a Balkán félszigeten az elvesztett tért vissza tudná hóditani. Sőt a bécsi verseny most már itt Budapesten is mindjobban szorítja iparosainkat ; nagy raktárakat tart itt és készleteit az utolsó darabig Bécsben vagy Bécs környékén állíttatja elő. Iparosaink a kereskedelmi minisztertől orvoslást kértek és egyes bécsi czégeknél tétettek is lépések a hazai munkások érdekében, de eredmény nélkül. Az illetők kijelentették, hogy Budapesten nem
