Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
658 A mi már most az ezredéves kiállítás ruházati ipari csoportját illeti, nem mondhatjuk, hogy a fényesebbek közé tartozott, de elég tisztességes összképet nyújtott; majdnem mindegyik alosztályban láthattunk figyelemreméltó részleteket, a külföldieknek pedig feltűntek a speczialitások, minők a magyar díszöltönyök, a szűrszabók és szűcsök munkái. A többi osztályokban is voltak tárgyak, melyek megállhattak volna bármely világkiállításon, mint például a Monaszterly és Kuzmik czég, Kuncz-Mössmer és társai vagy Steinschneider czég stb. kiállításai. Egészben véve azonban a csoport kissé monoton volt. Ezt előrelátták és a csoportbizottság kebelében igen behatóan és nagy ügyszeretettel tanácskoztak is sokat a felől, hogy az egyhangúságnak miképen lehetne elejét venni. Fölmerült pl. az az eszme, hogy a ruhákat bábcsoportokon kellene bemutatni, a melyek egy főúri nászt, egy bálitermet, egy vadásztársaságot stb. ábrázolnának. De ezeket az eszméket nem lehetett megvalósítani, mert a kiállítók nem győzték volna a költséget, más oldalról pedig kellő alap nem állt rendelkezésre. Az elismerésben nem volt hiány. Mig 1885-ben 503 kiállító volt, aki praemiáltatott, addig 1896-ban 665 kiállító közül jóformán valamennyi nyert kitüntetést és pedig: 3 állami aranyérmet, 14 állami ezüstérmet, 18 millenniumi nagyérmet, 254 kiállítási érmet és 371 elismerő oklevelet. A közreműködői érmek száma ez alcsoportban : 23. Versenyen kívül volt, mint jurytag vagy mint felkért szakértő, 21 kiállító, a kiknek czégei azonban majd mindannyian állami érmet kaptak. Hors concours csupán egyetlen egy kiállító jelentette be tárgyait. (Dorits Márk fodrász.) Az érmek és oklevelek ily sokféleségét nem tarthatjuk czélszerűnek, hanem azt óhajtottuk volna, hogy ne az éremfokozat, de az érdemeket feltüntető jelző (versenyképesség, kiviteli képesség, nagybani termelés, új iparág meghonosítása, munkaerők kiképzése, kiváló műízlés stb.) képezze a versenyzés tárgyát. És ezt épen a ruházati iparnál kell hangsúlyoznunk, mert hisz itt a legtöbb esetben voltaképen csak a jelzett körülmények egyike-másika igazolja a kitüntetést. Ennél a csoportnál az állami érem vagy a millenniumi nagy érem különben sem azt jelenti, hogy az illető iparczikk a maga egészében érdemelte ki az ily elsőbbrendü kitüntetést. Ezen készítményeknél nagyrészt külföldi a nyersanyag, a félgyártmány, a kellék ; külföldi a tű, a czérna, a gyűszű, az olló. Már az 1885-ki kiállítási jelentésünkben kiemeltük, hogy Magyarország mily rengeteg mennyiségű textil-árukat importál a külföldről és azóta állandó thémánk ez, úgy hogy valóban szükségtelen ezt a régi szomorú dolgot újból variálni. Elég hangosan szólal meg a XIV. B) alcsoport katalógusának bevezető szövegében foglalt áruforgalmi táblázatokban. Itt csak arról szólhatunk, hogy még a kikészített árukban is mennyire a külföldre vagyunk utalva. A XI\ . C. alcsoportba tartozó czikkekre nézve a külföldi verseny mérvei kitűnnek a következő táblázatból : \
