Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
586 gétől teljesen megfosztott díszedényen pedig még inkább teltünő az izlés hiánya és a dekoráczió kezdetlegessége. Kőedényiparunk tehát haladást alig mutatott fel, sőt e tekintetben ez az ipar még szegényesebbnek mutatkozott, mint az 1891. évi agyagipari kiállításon, mert azóta a Fischer-féle gyár, mely akkoriban angol mintára készített kőedényeivel reményeket ébresztett, megszűnt, a különben a kísérletezés stádiumából még ki sem vergődött ungvári gyár is leégett és az örökösen tengődő herendi gyár se állított ki. Kőedénygyáraink közül mint haladó, csakis a körmöczbányai említhető fel, melynek fejlesztésén a Kossuch J. és társai czég fáradozik. Az újabban teljesen átalakított gyárban már jobb, a réginél keményebb árút készítenek és a nyomással való díszítést is megkezdték. A kiállításon a különben még bővebben tárgyalandó lüszterek technikáját is bemutatták s eléggé szép eredménynyel. Figyelemre méltók voltak azok a csinosan festett tálak, melyeket Horváthné Eleőd Judith és Vámosyné Eleőd Karolina úrnők, az egyik czég- társ leányai terveztek. Örvendetes jelenségnek vettük, hogy a czég családtagjai is érdeklődéssel működnek közre a gyár iparművészeti fejlesztésében. Reményeket keltett továbbá a murányi gyár is. Ezt az eddig teljesen elhanyagolt telepet újabban a Mayer és fia czég vette át. Az új gyárosok aránylag rövid idő alatt igen szép eredményeket értek el ; anyaguk jó és helyes irányt is követnek, mikor főgondjukat jobb minőségű, de használatra szánt áru készítésére fordítják. A kiállított tárgyak közül különösen a dombor- művös, mázárnyékolásos desszerttányérkák említhetők fel. A kőedénygyárak és a fazekasok szegényes kiállítása között annál inkább kiemelkedett a Zsolnay-féle díszfayenceok csoportja, mely a kiállítás egyik fénypontja volt. Zsolnay csaknem minden régebbi — már elég gyakran ismertetett — díszitési módját és technikáját bemutatta ; mint újdonságot pedig lüszteres edényeit állította ki. A lüszterek előállítási módja, melyet már a mórok és későbben az olasz mesterek is ismertek, feledésbe ment és csak legújabb időben elevenítették megint fel ezt az érdekes díszitési módot, noha technikája előttünk volt, hisz az üvegfestők mindig ismerték és alkalmazták a lazurvöröset és a lazursárgát, melyeket csak át kellett volna egyszer vinni a mázas edényekre. A lüszterek előállításának módját részletesebben Deck T. ismertette először. Szerinte befestjük a mázas tárgyat réz-sulfit, okra, agyag, ónsav, korom vagy más indifferens anyagok keverékével és füstölgő, redukáló lángban égetjük, de csak oly alacsony hőfoknál, melyben a máz még nem lesz puha, hogy a festékkeverék hozzá ne égjen. Égetés után pedig lemossuk a tárgyakról a festékkeveréket, mely alatt most a máz rézfényt mutat. Hasonló módon nyerjük az aranysárga lüsztert, ha ezüst-sulfitot vagy ezüst-chloridot agyaggal vagy okrával keverve festünk a tárgyra és az előbbeni módon égetjük. A réz és az ezüst keverésével még nüanszirozhatjuk a lüszterek színét. Az egész technika tehát azon alapszik, hogy a réz, valamint az ezüst már gyönge izzásnál diffundál- nak és a mázban felszívódnak, a nélkül, hogy az megpuhulna. A régi mesterek és Deck F. ezt a díszitési módot csakis az ónmázon
