Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
580 iparos volt. De azóta több nagyobb szabású kályhagyár keletkezett, melyeknek nagyobb része az 1891. évi agyagipari kiállításon már részt vett és több vidéki műhely is annyira fejlődött, hogy a gyárakkal is felveheti a versenyt. A régibb gyárak közül Zsolnay (Pécs), Telek Ármin (Halászi), a hollóhazai kőedénygyár és kályhagyár, Lonszky Pál (Trencsén), a gróf Migazzi- féle gyár (Aranyos-Maróth) stb. mutatták be jobb minőségű kályháikat. De különösen kiemelhető az Eperjesi népbank kályha-gyára és a Késmárki bank nagy- lomniczi gyára. Mindkét gyár jól mintázott kályháin a diszkrét, világos színek jók, az eperjesi gyárnak pedig különösen jó, fehér, engobozott kályhái vannak és ezekkel e két újabb keletű gyár túlszárnyalta a régibb gyárakat, melyeknek nagyobb része még mindig az ó-német kályhákon rágódik. Már pedig a kályhaiparnak, mint már említettem, a divathoz kell alkalmazkodnia. Bútoriparunk a nehéz ó-német stílust már régen elhagyta és a könnyebb franczia renaissance-ról már a rokokohoz, sőt a bárokhoz közeledik, ehhez a stílushoz pedig csakis fehér vagy a világos szinü kályha illik. Kályhagyárosaink közül tehát csak azok lesznek versenyképesek, kik a kor Ízlésével haladva, az eddig elhanyagolt fehér kályhát versenyképes minőségben bírják előállítani. Kisiparosainkról, sajnos, sok jót nem mondhatok. Nehány kivételével, a legtöbb igen tökéletlen árut állított ki s mint rendesen, most se hiányoztak a kisiparost jellemző, teljesen ízléstelen csodabogarak. így nevezhetem legalább azokat a varrottasok mintájára készített nagy szekrényeket, oszlopos épületeket stb. ábrázoló kályhákat, melyeken csakis a legnagyobb naivitással kitett szerénytelen árakat kell megbámulnunk. A fazekasipar. A fazekasság a legrégibb mesterségeknek egyike. Hogy már a történelem előtti népek is foglalkoztak vele, erről a fenmaradt edénytörmelékek tanúskodnak, melyeken egyúttal a népek fejlődő műizlésének első nyomait is észlelhetjük. A legrégibb edények csak szabadkézzel vannak formálva és itt-ott csak egyszerűen bekarczolt vonalos díszítést mutatnak, de már az egypto- miak a korongon készítették edényeiket és ezt az egyszerű eszközt a fazekas mai napig ugyanolyan alakban használja, mint a milyenben az ókor népei már ismerték. Hazánk földjén a rómaiak uralma idejében a fazekasság már a fejlődés magas fokán állott és ez az ipar azóta meg nem szűnt, habár a római uralmat követő népvándorlások idejében a fazekasság megint hanyatlott és a középkorban is csak a köznép használatára szánt legdurvább agyagedények készültek s mégis a fazekasmesterség készítményeiben még mai napig is észlelhetjük a római befolyást, a mennyiben népies fazekasáruinkon még most is gyakran ismerhetjük fel a római edényalakokat. A fazekasság csak későbben a fejlődő városokban vált önálló iparrá,
