Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
252 az, hogy nincsenek nálunk még a lakberendezési művészetek terén kiváló speczialistáink, illetve a ki magát nagy áldozatok árán a fiatal sarjadék közül mint autodidakta fölküzdötte, itthon nem találja meg kenyerét, kénytelen tehát az illető külföldre menni, a hol az arravalót két-háromszorosával kínálják meg annak, a mit itthon keresett. Ezek helyét pedig itthon a reciprocitás elve alapján másod- és harmadrangú külföldi erők foglalják el. Arról pedig, a mit nevezetesen Angliában látunk, hogy elsőrendű, hirneves festőművészek képességüket és tehetségüket az iparművészetnek szenteljék, nálunk egyelőre szó sem lehet. Legalább nem találkoztunk még az egyetlen Háry Gyulán és egyikmásik művész-tanáron kivül művészre, a ki a kis művészetekkel is foglalkozott volna. Nagy rálátásból származó lenézés uralkodik festőművészeink körében a művészi iparral szemben. Pedig itt is époly túltengésben leledzik a képzőművészet mint bárhol nyugaton. Régen elhangzott már Sempernek és Wölflin- nek szava, hogy a művészet regenerálásának forrása a kisművészetekben rejlik, azokból kiindulva kell egy új eredeti iránynak fejlődnie. Az angoloknál ez az új irány győzelmes előhaladását kizárólag Walter Crane-nek, Morrisnak, Burne-Jonesnek, Rossettinek stb. nagynevű művészeknek köszöni, kik a nagyművészet ápolása mellett is már harmincz év óta a kisművészetek ízlése terén reformáló működést fejtenek ki. * * * Nagy érdemeket szerzett magának művészi iparunk bemutása körül az iparművészeti társulat még azon szerény eszközök mellett is, a melyek rendelkezésére állottak, a midőn egyes kiváló, fiatalabb és kevésbbé tehetős iparosokat művészi rajzzal, sőt még előleg alakjában egyéb anyagi eszközökkel úgy támogatta, hogy azok teljes tudásukat — legalább szűk határok között — bemutathatták. Hasonlót cselekedett egy tekintélyes díszműkereskedőnk, midőn elsőrendű iparművészszel különböző apró bútorokat eredeti alakkal és díszítésekkel terveztetett és azokat kitűnő specziálistáktól elkészíttette. Ilyformán — miután az iparművészeti társulat fülkéjében ez utóbbinak is helyet szorított — sikerült a XII. csoport kiállításában legalább még egy olyan oázist teremteni, a melyen a sok mindennapiságon elfáradt szem megint némileg megpihenhetett. Igazságtalanok volnánk, ha föl nem emlitenők, hogy kiállításunkon az ízlés nemesbülése körül már is észlelhettük annak a fiatal iparművészeti gárdának a befolyását is, a melynek tagjai a rövid idő előtt a m. kir. kereskedelmi minisztertől megindított »Mintalapok iparosok és ipariskolák számára« czímű kiadványnál mint munkatársak közreműködnek. Egész sorozatát láttuk már azoknak a tárgyaknak, a melyek a »Mintalapokban« megjelent rajzok alapján közvetetlenül, vagy pedig az ott adott motívumok alapján köz vetetve készültek. Ugyanezek közül egynéhány külön terveket is állított ki, melyek a szakértő külföldiek tetszését annyira megnyerték, hogy azok őket még a helyszínén fényes ajánlatokkal ostromolták, és sajnos, az egyik ezek közül azt el is fogadta és igy tehetségét ezentúl Berlin művészi iparának fogja szentelni.
