Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
546 kereskedelmi árú készítésével foglalkozók prosperálásának egyik akadálya a nálunk is divó érdekellentét, a mely gyártó és eladó között rendesen megvan, bárhová is nézünk a forgalmi világban. Ezen persze csak életrevalóság-- gal, kereskedelmi szellem elsajátításával, esetlegesen szövetkezéssel segíthetni. A modern ipari és kereskedelmi életben a közvetítő kereskedést természetesen ki nem lehet szorítani. Kívánatos volna azonban, hogy a gyártó és közvetitő közti viszony egészséges erkölcsi alapon nyugodjék. Pedig nálunk épen ez nincsen meg mindig. Avagy erkölcsi szempontból helyes-e az, ha a közvetitő az üzleti pangás idején egy elég tisztességes készitményü hálószoba bútorzatáért, mely az asztalosnak, regie nélkül 92 forintjába kerül (fuvarbért sem számítva), 100 forintért, de ezt is csak apródonkénti lefizetésre veszi meg, és három hónap múlva 180—250 forintért adja el. Nevezetes tapasztalatokat szerezhet az ember a butorasztalosság terén, ha Bécs városának nagyobb asztalos-üzleteiben megfordul. Alig volt eset, hogy azzal nem dicsekedtek az ottani nagyobb czégek, hogy ennek vagy annak a magyar előkelőségnek szállítanak vagy szállítottak ebbe-abba a kastélyába sok ezer forint ára bútorokat. Ugyanezek a viszonyok, a melyeket itt följegyeztünk, nagyjában azokra az iparczikkekre is állanak, a melyeket az árúforgalmi statisztikában finomabb faáruk néven foglalnak össze. 1885-ben ezek forgalma 1*658 millió forint behozatalra és 120 ezer forint kivitelre, 1895-ben 2*356 millióra, illetve 222 ezer forintra terjednek. Aranyozási munkákat és azt az ezerféle apróságot a modern művészi faipar köréből értjük ez alatt, a melyek finomabb appretura, csinozás mellett díszműbutor stb. néven szerepelnek. Az a nagy összeg, a melyet ezekért fizetünk, majdnem teljes egészében a bécsi ipar javára esik, a hol ez számos speczialitásban képviselve van. Vállalkozási kedv, világos látás és bizonyos kereskedelmi szellem, a melyek együttesen kisiparosaink legtöbbjénél hiányzanak és csak némi technikai jártasság valamelyik speczialitásban, szükséges ahhoz, hogy a bécsi idevágó árúk beözönlését megakaszszuk. Kisebb és olcsóbb árúczikkekről lévén itt szó, még különös nagy tőke sem kell valamelyik specziálitásban való prosperáláshoz. Újabb időben a tekeasztalok gyártása is már külön árúforgalmi tétel gyanánt szerepel. 1895-ben ezen czikk behozatali értéke 69 ezer forint volt a közel 9 ezer forintnyi kivitellel szemben. A kávéházi iparnak már túlten- gésbe átment fejlődése vonta maga után ennek az iparnak nemcsak terjedését, de a behozatalt is. A legtekintélyesebb bécsi billárdczégnek egyik tagja czélszerünek találta, hogy már nehány év előtt egy nagyobb gyári üzlet létesítésével itt letelepedjék. A parkétaipar hanyatlásáról már szólottunk. Világosan látni ezt a tiz évi időtávolságban levő forgalmi adatok egybevetéséből is. 1885-ben a behozatal 55 ezer, a kivitel l*oio millió forint értékű volt, mig 1895-ben amaz ' 0 ezer forintra növekedett, emez pedig 171 ezer forintra csökkent. Kárpót
