Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

522 A csúcsíves épület a dekorácziónak valamennyi közül a leghálásabb feladatokat juttatta. Egész sorát láttuk itt az érdekesnél érdekesebb helyiségek­nek. A földszinten volt a színes boltozatta], ablakokkal, valamint falképekkel ékes vajdahunyadi oszlopos nagy lovagterem (Mátyás király kora). Mellette kapott helyet a csütörtökhelyi csúcsíves kápolna, melynek polikrom és plaszti­kus díszét Forgó és társa színes üvegablakai egészítették ki. (Adalbert, István, Imre és a másikon Erzsébet, Margit és László szentek modern alakitásu képeivel). Kellemes változatot nyújtott a nyugodt hangulatú bártfai terem, melynek gerendás és festett famennyezete és az alatta körülíutó czímeres frisz a polikrom akkordnak lényeges részei voltak. Megragadó volt a szintén sok színben pompázó nagy lépcsőcsarnok s ennek különösen boltozata és I. emeleti folyosóján a szomszéd szobába (Róbert Károly, Nagy Lajos és Zsigmond kora) nyíló plasztikus díszitésü ajtói. Az említett kisebb ugyancsak polikrom festésű helyiséget a már a lépcsőről látható nagy körablak üvegfestése (Forgó J. és társa) tüntette ki. Megint más jellegű volt a középkori szobaberendezés. Vörös, egyszerű mustrázott falai, a zöldes írisz, a barna famennyezet, a hálófülke festett keresztboltozata, az ablakok és bútorzat — az idevarázsolt középkor volt. Ehhez képest nagyszabású volt a vajdahunyadi vár emeleti lovagterme : két hajós oszlopcsarnok, erkély­folyosóval, polikrom festéssel és zöldes üvegü ólmozott ablakaira helyezett színes czímerekkel. A boltozatos, egyszerűbb és oszlopos kisebb csarnok középkori könyvtárhelyiséget ábrázolt. Mennyezete, valamint falai festettek voltak ; fali dekorácziónak nem való két képe : a Márk krónika első lapjáról vett könyviró színes, s szemben a temesvári Pelbárt egyik őSnyomtatványu munkájának szürke festett czímlapja, valamint az ugyancsak a falra festett horoscop (és megfejtése) inkább tárgyuknál fogva érdekeltek. A szomszédos erkélyes teremnek fehérre meszelt falai mellett a maksai reform, templomból vett, négyzetes mezőkre osztott s kék alapon változatos ékítményekkel biró érdekes mennyezete tűnt fel. A falakon körülfutó lambrisz, és ajtót, ablakot szegélyező ékités az inkább különös zamatu mint művészi dekorácziót jól egészítették ki. A tervező és a dekoráczió nagy részét intéző művészek : Schickedanz Albert és Herzog Fiilöp figyelmét a kisebb átjárók, előszoba-félék, folyosók sem kerülték el és művészetükkel e mellékes és összekötő részeket is érvényre emelték. Újnemü dekorácziók tárultak elénk a harmadik épületcsoportban. A főkapu nagy arányú előcsarnokba nyílt, a honnan két oldalt a homlokzatnak meg­felelő ívben hajló világos korridorok vezettek az épület két végére : a mellék­bejárók előcsarnokaiba. Itt, valamint a lépcsőcsarnokban az építészet ural­kodott, a dekoráczió alárendelt szerepet játszott. Az épületnek 42 helyisége között jelentésünkben csak a dekoráczió szempontjából érdekeseket szemel­tük ki. A földszinten láttuk Magyarország egyik legszebb reneszáncz-kori alkotá­sának : az esztergomi Bakocs-kápolnának sikerült másolatát eredeti nagyság­ban, melynek nemes építészeti részletei közül a donator nevéről nevezett oltárt

Next

/
Oldalképek
Tartalom