Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
517 A feladat érdekes, de nehéz is volt. A történeti fejlődésnek kerek összefüggő csoportban való feltüntetését, kilencz százados építészetünk történeti emlékeinek változatos, de azért hézagos sorozata szinte kivihetetlenné látszott tenni. És a tervező művésznek mégis sikerült oly egészet teremteni, a mihez hasonlóval kiállítás még nem dicsekedhetett. Czéljainak a Széchenyi-sziget is kedvezett. Mert ott a négy épülettest, szép udvart képezve, jól volt elhelyezhető. De bár a tervező már ez elhelyezésben is nagy ügyességet fejtett ki, főérdeme mégis a különféle építészeti részek érdekes összeállításában áll. A megfelelőnek összeválogatása nem oly nehéz, mint annak egymással szoros kapcsolatba hozása, különösen, mikor sok esetben ez a kapocs nincs is meg ; mikor tehát ily szükséges részeket, hol változtatás utján, hol egyenesen a képzeletből kellett megalkotni. Es ebben Alpár találékonysága kifogyhatatlannak bizonyult. A következőkben sorra veszszük az épületeket : A szigetre vezető középkori jellegű hídon át és a nagy várkapun a szigetre lépve, történeti főkorszakaink építészetileg is megkülönböztetett három épületcsoportját látjuk. Balról volt a vezérek és az Árpádházi királyok korából reánk maradt emlékek kiállítására szolgáló Románkori épületcsoport ; jobbra a vegyes házból származott királyok idejét képviselő emlékek nagyobb csúcsíves épületcsoportja és majdnem előttünk az újabb kori emlékek befogadására szánt reneszánsz és barokk legnagyobb épületcsoport. A románkori csoport egyik épületrésze, a melyben a király ő Felsége helyiségei voltak, változatos tagozásával, tornyaival ezredévünk első századának építészetét volt hivatva képviselni. Odonszerü hatását jól egészítette ki a hozzáépített nyitott keresztfolyosó, a mely úgy plasztikájával, mint egész festői kompozicziójával igen vonzó hatást gyakorolt. A keresztfolyosót magyar- országi minta hijján művészünk XIII. századi hazai elemek felhasználásával, de idegen minták nyomán volt kénytelen megalkotni. Hozzá volt építve a csoport harmadik része, a kápolna, a melynek homlokzata a jáki (Vasm.) apátsági templom részleteiből volt alkotva és hires kapujának utánzatával gyönyörködtetett. A csúcsíves csoport főrészét a vajdahunyadi várnak erkélyes szép palotája képezte ; hozzászegődik az úgynevezett »Nyebojsza« torony. A középépület szárnyai pedig hazai épületek részeiből voltak összeállitva. így ott találtuk a szepescsütörtökhelyi csúcsíves kápolna szentélyét, ott volt a keresdi kastély lépcsőzete, ott volt a csak alig változtatott segesvári kaputorony és más, mindmegannyiféle érdekes és az összeállításban érvényre emelt részlet. Ez épületnek kis udvara, dekorácziójával együtt — melyről külön alább szólunk — az egész történeti kiállításnak egyik legvonzóbb része volt. A harmadik : a reneszánsz és barokk épületcsoport szintén hazánk építészeti emlékeinek felhasználásával készült. Két homlokzata : a brassói Katalin- bástyával és felső-magyarországi városaink (Bártfa, Késmárk, Lőcse, Eperjes) reneszánsz épületeinek nehány részletével a régibb időket képviselte ; s közöttük ott volt a lőcsei torony, az eperjesi Rákóczi-ház és több karakterisztikusan megalkotott részlet ; a két homlokzatot pedig franczia reneszánszban tartott,
