Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
514 vagy ál-kőarchitektura felépítésének megkönnyítésére használjuk, akkor a benne rejlő értéket egészen fel nem használtuk ; ily esetben csak előnyös segédeszköz. Hiába van vasszerkezet, ha oszlop, fal, párkány (kőből, fából) elfödi ; súlyt kell helyezni arra, hogy a vasszerkezet önmaga által jusson érvényre. Hogy amolyan felhasználása új architektúrát nem, vagy csak kis részben teremthet, az kétségtelen. Kiállításon, a hol annyiféle épületre van szükség, sok alkalom kínálkozik arra, hogy az építő művészet ily érdekeivel is foglalkozzanak. Mert bizony, úgy mint az egész kiállítás, úgv egyes részei s ezek között különösen az architektúra, szerkezeti és stilisztikai újdonságaival az idők művészi szellemének látható, tartalmánál fogva pedig maradandó tanujele. E tekintetben az alkalmi jelleg mit sem változtat ; mert a tartalmat és az ideát nem az állandó monumentális anyag teszi : a gyarló anyag rég elpusztulhatott és az eszme megmaradhatott. Ha rendesen az épületnek czélját és az azt szolgáló jellemzetességet tekintjük is első helyen, ha művészi érzésünket legelsőbben is ezek a dolgok keltik fel — kiállítási épületeknél liberálisabbak vagyunk. A mit kiállítási épületektől azonban követelünk, az a nem mindennapi, ünnepélyes, alkalomszerű dekorativ jelleg, és szeretjük ha a művészi fantáziának a gyors konczepczióval és munkával járó energiája bennök megnyilatkozik. A részletek ilyenkor mellékesek ; fontos az egész hatás, az összbenyomás. Népszerűségüknek ez a biztosítéka ! Kiállításunk kiválóbb épületei közül, az 1885. évi országos kiállítástól fennmaradt, de most kibővített nagy iparcsarnoktól és egészségügyi (akkori mű-) csarnoktól, végre a folyamhajózás kiállítási czéljaira átalakított ugyancsak állandó korcsolyaegylet-épülettől mint már meglevőktől eltekintve, a következőket emeljük ki: Az Andrássy-út végén épült I. főbejáró. (Tervezte Frommer L) Tagoltsága, arányai és részletei előkelő jelleget adtak a kőarchitekturát utánzó sikerült alkotásnak. Egészen más a II. főkapu, melyet Kolbenheyer Viktor tervezett. Nagy toronyszerű alkotmány, melynek jeles fa-architekturája e nem közönséges formájában, s barna színéhez jól illő színesre festett czímereivel, lombos fáktól környezve igen jó hatással volt. A könnyű faarchitektura a kiállításon egyátalában nagyobb sikert ért el a kőtömeges építkezésnél. Kiválóan sikerült az Aigner Sándor terve után készült Erdészeti pavillon. Czentrális alaprajzán czélszerű tagozással, változatos tömegelosztással és színhatásával igen megnyerő egészet alkotott ; és a mi szintén említést érdemel : tervezője az épület belsejének ép ily kedves jelleget tudott adni. Érdekes megoldást nyújtott Kolbenheyer V. a Borászati pavillon tervezetével, a mely szintén jó példája a dekorativ könnyű faarchitekturának. Elismerést érdemel a Mezőgazdasági csarnok könnyed homlokzata ; eredeti tetőzete és tornyai a kiállítás műszaki osztályát dicsérik. A keletázsiai motívumokkal ékeskedő Selyemipari pavillont, melynek tervezője Jakab Dezső, szintén eredetisége tette érdekessé. Kár, hogy a két utóbbi pavillon egyrészt fekvése miatt, másrészt a fák miatt kellően érvényre nem juthatott. így járt az
