Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
512 tengelye domináló helyzetet statuált ugyan, de folytatása és a környezettel való összefüggése ennek a területi csoportnak már nem volt. Nem igy állott a dolog az I-ső főkapu előtt ; a tó keskeny nyúlványán át épített állandó hid torkolatánál, a fővárosnak ettől balra eső pavillonja előtt a szem nyugvó pontot nem talált ; a mennyiben egyrészt a gyorsan elkanyarodó új nagy körutat, másrészt az innen jobbra eső történeti kiállítás felé vezető utat követte. Tehát központ e kapu előtt sem volt. Az itt kezdődő, a kiállítást nagy ívben körülfutó és a Ill-ik kapuig terjedő, majdnem 1‘/2 kilométernyi körűt pedig a kiállítás szituácziójára haszonnal szintén nem járt, mert a terület tagozását elő nem segitette. Magában álló központot képezett azonban a szigetet elfoglaló történeti épületcsoport ; de ez már helyzete miatt is az egész területtel csak laza összefüggésben állhatott és igy az átalános tagozáshoz hozzá nem járulhatott. A csoportosítás és utak kijelölése tehát központok nélkül történt, a mihez mint nehézség még a régi, megtartott fasorok alkalmatlan útvonalai és végre a hely szűke is hozzájárultak. Ez lehet oka annak, hogy a kiállítás terve, csoportosítás és ennélfogva a tájékoztatást és áttekintést elősegítő útirányok, útmetszések dolgában átalában nem sikerült. És a mi hátrányt a nagy tagozás körül tapasztaltunk, az megvolt a kisebbféle parczellák alakításában és főleg az épületek helyeinek és helyzetének kijelölésében is. Az épületek — nag\’ok és kicsinyek egyaránt — egymáshoz kevés kivétellel ferdén és — a mi szintén baj — nagyon közel, gyakran egymás útjában állottak ; érezhető szimmétriával vagy raczionális parallelizmussai is csak nehány esetben találkoztunk ; azután az utaknak az épületekhez való viszonya sem jöhetett érvényre, a mely dolgokra pedig kiállításnál a tájékozás, az áttekintés megkönnyítésére okvetetlen szükség van. Jó kiállítási terv az, a metyet egyszerű tagozása révén első látás után is emlékezetünkben tartunk. A részletek azért ilyenkor is érvényre jönnek. Budapesten a dolog megfordítva állott ; s úgy látszott, mintha a részletek hatására számítottak volna ; a mi, ha való, talán a liget növényi gazdagságára vezethető vissza. Tény, hogy kiállításunk épületeinek csoportosítására az önként kínálkozó festői elem nagy befolyással volt. Kétségtelen, hogy gyakran bármily nagy architektúra helyett szívesebben veszünk festői módon elhelyezett csekélységet és vonzóbb a jelentéktelen mint a komoly igényű nagy méret, ha jó a rendezés ; mert bizonyos, hogy a festői hatás a legkövetkezetesebb stílnél is közvetetlenebb hatású. De, bár voltak is gyönyörű részleteink, a milyenekkel kiállítások csak ritkán rendelkeznek, meglátszott, hogy a növényzetnek ily irányzatban való felhasználásánál megkötött kezek intézkedtek. Ily körülmények között a kertészeti elemnek már nem nagy szerepe maradhatott. Bár a kertészet nyomai természetesen mindenfelé láthatók voltak, terjedelmesebb dolgot csakis a korzót részekre osztó területen láttunk ; szemrevaló virágcsoportok pedig ezeken kívül a Budapest főváros és József főherczeg pavillonjai előtt és a horvát csarnokok körül voltak. Virággal élénkített pázsitra való hely nem igen maradt.
