Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Műszerek és tudományos eszközök
392 birt fogékonysággal ; nem akarta megérteni, hogy az iparosnak, ha szakmájában tisztességes munkát akar végezni, nem elegendő néhány évi műhelyi gyakorlat, hanem előzetesen bizonyos fokú iskolai képzettséget is el kell sajátítania. Nálunk az iskolát és a műhelyt két különálló, hogy ne mondjuk, ellentétes dolognak tartották és nem tudták, hogy iparunk a hazai szükségletnek megfelelő önálló irányban csak úgy fejlődhetik, ha intelligens iparososztály áll szolgálatában. Pedig a kormányok, különösen a múlt század második felétől kezdve, épen ez irányban fejtettek ki igen erélyes munkálkodást. Az ipari oktatást, különösen a rajz tanítását kötelezővé akarták tenni iparosaink számára, de ez a törekvés hosszú időn keresztül eredménytelen maradt. A szülők nem küldték gyermekeiket iskolába, hanem egyenesen műhelybe adták őket, a mesteremberek nem buzdították tanonczaikat az iskola látogatására, sőt gyakran, hogy ne kelljen szolgálataikat rövid időre is nélkülözniök, egyenesen visszatartották őket attól, a czéhek pedig, melyek csupán iskolai látogatást igazoló bizonyítvány felmutatása mellett avathatták fel mesterekké a legényeket, ebbeli kötelességüket igen könnyelműen fogták fel, sőt eset fordult elő arra is, hogy egyenesen kérelmezték az ipariskolák megszüntetését. Ily körülmények között hazai iparunk nem haladva végig a fokozatos fejlődés lépcsőin, az ipari foglalkozás magasabb ágait meg sem közelítve, azok legmagasabb alakját, a precziziós mechanikát még jelen századunk első felében sem érte el. Némi kivételt tesz ez alól a műmechanika néhány készítményének gyártása, mely fontos gyakorlati szükségletnek van hivatva eleget tenni, nevezetesen az óra és mérleggyártás, de ezeknél is a külfölddel szemben a közelmúltig a haladásnak csak gyenge nyomait találtuk. Pedig az órakészitést hazánkban már régen ismerték s Mátyás király korában Magyarország számos városának templomtornyain már ütőóra jelezte az időt. A zsebórák gyártása is régen ismeretes hazánkban, a miről az ezredéves kiállításon is képet nyerhettünk. A kiállítás történelmi csarnokában ugyanis a XVII., valamint a XVIII. századból származó több zsebórát találtunk, melyeknek egy része, ha külföldről került is hozzánk, igy Jeromeus Pfaff augsburgi és Elias Streittmayer friedbergi mesterek utazó órái,, de más része : egy ismeretlen mestertől származó, áttört műben a magyar czímert felmutató óra, a váczi Grumüllernek, a rimaszombati Kalirszkaynak szerkezetei, meg a pozsonyi Kiblich Mátyásnak tojásidomu zsebórái már honi termékeket képviselnek. Mig azonban hazánkban az órakészités hosszú időn át csak egyes szerkesztők titka maradt, addig külföldön e mesterség ismerete csodálatos módon a népbe átszivárogva, egyes vidékeken rendkívül eltertedt. Genfben 1500-ban kezdődik az óragyártás, 1589-ben pedig az órások már hatalmas czéhbe sorakoznak. Sváj ez egy másik helységében, Chaux de Fonds-ban 1679-ben tanulja
