Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Az erős villamáramok technikája - Az erős villamáramok technikája az ezredéves kiállitáson
372 A mágneses szóródás a motornak vonóerejét különösen az indításnál, az indukált rendszer ellenállásától és önindukcziójától függő mértékben csökkenti ; hogy a rendes forgássebességnél az indukált áram a kellő vonóerő kifejtésére szükséges erősséggel birjon, az indukált rész ellenállásának kicsinynek kell lennie. Ámde, ha ez ellenállás kicsiny, úgy az indításnál az indukáló áram és az eredő mágnestér közötti fáziskülönbség nagy lévén, az indító vonóerő csekély. A gyakorlatban a két egymásnak némileg ellentmondó feltételnek úgy tesznek eleget, hogy az indításnál az indukált rész ellenállását nagyra veszik és azt fokozatosan csökkentik, ha a motor a kellő forgássebességet elérte. A nagyobb méretű motoroknál ezért az indukált rész nincs röviden zárva, hanem rendesen három egymáshoz képest 120°-nyira elhelyezett tekercsrendszert képez, melyeknek három drótvége egymással, szabad három drótvége pedig három indukczió nélküli ellenállással — rendszerint folyadék- ellentállással — van összekötve. A motor indításánál az egész ellenállást beigtatjuk, a növekedő sebességnél kisebbítjük, végre röviden zárjuk. Az eddigiekben oly motorokat tartottunk szem előtt, melyeknél az álló rész az indukáló, a forgó rész az indukált, mely utóbbi kis motoroknál önmagában zárt vezeték, nagyobb teljesítményű motoroknál pedig három vezetőrendszert képez ; ezek szabad végei a tengelyre ékelt, egymástól elszigetelt gyűrűkkel kapcsoltatnak és az indító ellenállással való állandó összeköttetést a gyűrűkre illeszkedő kefék közvetítik. Ily gépek hajtották a gépcsarnokban a Freissler-féle felhúzógépeket, a Schember-féle automatikus gabonamérleget (1 lóerő'', Roessemann és Kühnemann reszelővágóját (3 lóerő), a Sanitas részvénytársaság szódavíz- gépeit, a sokszorosító ipar pavillonjában pedig különféle könyvkötőgépeket, betűöntő gépeket s a gyorssajtók egész seregét. A nyolcz lóerőnél nagyobb teljesítményű motorok az imént tárgyalt szerkezetektől különbözők. Ezeknél az indukáló rész forog, a melyhez az árambevezetés a tengelyre elszigetelten ékelt három gyűrűhöz illeszkedő kefék révén történik. Hogy a vonó erőnek a forgó és álló rész különböző hetyze- teiből származó változása kisebb határok közé szorittassék, az álló rész itt kétfázisú tekercseléssel van ellátva. Az indításra itt is rheostatot használunk, melyet a fordulatszám növekedtével fokozatosan kisebbitünk. Nyolcz lóerőnél nagyobb teljesitményü motorokat láttunk a gépcsarnokban, hol a Vulkán gépgyár gépeit s a Schoenichen-Hartmann-féle gyár triplex hajógépét járatták, továbbá a sokszorosító ipar pavillonjában, hol egy háromfázisú motor a Wörner és Társa-féle nagy rotácziós gépet tartotta üzemben. A többfázisú motorok jó szigetelésének, továbbá egyensúlyozásának feltüntetésére 300 volttal dolgozó két, egyenként 3 lóerejü motor szolgált. Az egyik üvegedényben, viz alatt tartatott üzemben, a másik erős spirálrugókból képezett állványon volt felszerelve. A leirt szerkezetű háromfázisú motorok, úgy a kis, mint a nagy teljesítményűek, megfelelnek mindazon követelményeknek, melyeket váltakozó áramú jó motorok működéséhez fűzünk. Az indításnál kellő vonóerőt fejtenek ki ; különböző megterheléseknél
