Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Az erős villamáramok technikája - Az erős villamáramok technikája az ezredéves kiállitáson
336 mélységig kiásták és a vasút üregét takaró vastartós betonboltozatra fektették ismét vissza az útburkolatot. A villamos hajtóerő alkalmazása által ki van zárva a földalatti vasutakon átalában tapasztalt füst és gőz szaga. A pályatest és a kocsik teljes fénynyel elektromosan lévén világítva, egyátalán nincs az az érzésünk, mintha alag- útban utaznánk. Az önműködő villamos jelzőkészülékek pedig az üzem zavartalan lefolyását biztosítják. Az áramot egyelőre a Kertész-utczai telep szolgáltatja, a honnét a tápláló kábel azt mindegyik vágány mentén a földalatti falakon és a kocsi felett a boltozaton alkalmazott szögvasak útján a kocsimotorba juttatja ; a visszavezetésre a sínek szolgálnak. * * -* A kiállításon csak futólag körültekintve, szembeötlik az a nagy feladat, mely itt az elektrotechnikának jutott. A főkapun belépve, a mint a hídon áthaladunk, a kiállítási villamos vasutat látjuk. Az esti pazar világítást, valamint a színes szökőkút tündéri látványát az elektromos fény létesíti. A különböző csarnokokban lévő gépeket zajtalanul járó, kis helyet elfoglaló elektromotorok hajtják. A specziális elektromos tárgyak kiállításában pedig a gépek és eszközök nagy változatossága, szép kivitele és érdekes csoportosítása ragadja meg az érdeklődő látogatók figyelmét. A következőkben a kiállítási vasútról, a kiállítás világításáról, a színes szökőkútról szólunk, hogy azután a specziális elektromos kiállítási tárgyak leírására, a különböző csarnokokban elhelyezett — részben a munkaátvitel czéljainak szolgáló — gépek és szerkezetek tárgyalására térhessünk át. A kiállítási vasutat Ganzékkal egyetemben a Roessemann és Kühnemann czég építette. Az első czég az összes elektromos berendezéseket készítette, az utóbbi a felépítményt és a waggonokat. A vonal 1'3 km. hosszúságú és két vágányu volt. Az 5 tonna szolgálati súlylyal biró lokomotív (2. ábra) három, egyenkint 1'5 tonna súlyú nyitott személykocsit vontatott, melyek mindenike keresztpadokon 15 ülőhelyre volt berendezve. A vonal nyomtávolsága csak 600 mm. volt s ez okból a két motort nem mint rendesen a kerekek között, hanem a kocsi belsejében helyezték el. A motorok T. 8. jelzésű, nyolcz lóerő munkabírású, 330 voltos gépek, melyek gondosan készített indító és szabályzó készülékkel voltak ellátva. E motorokról a kiállítás vasúti osztályában bemutatott motorkocsi berendezésének tárgyalásánál alább még részletesebben szólunk. A kiállítási vasút munkavezetéke — 7 mm. vastag, kemény vörösrézdrót — 5 méternyi magasságban vezettetett a sínek felett, részben közvetetlen faoszlopokra, részben pedig feszitődrótokra volt függesztve. Az áramvisszavezetés a síneken át történt, melyek ütközői 8 milliméteres vörösrézdrótból készült kengyelek által villamos összeköttetést kaptak.
