Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Fémbányászat és kohászat - Fémipar és ennek egyes ágazatát kiegészitő vasiparok

309 e) Lámpások és csillárok. Járóművekhez való lámpások, vasúti jelző lámpások, petroleumégők, asztali lámpások, kandeláberek és csillárok. Az ezredéves országos kiállításon bemutatott lámpásokat három csoportra, jelesen a járóművek, az utczák és terek, továbbá a lakóhelyiségek megvilá­gítására való lámpások csoportjára oszthatjuk. 1. Járóművek megvilágítására való lámpásokat hat czég, u. m. a budapesti Dánt Rezső, Krolupper József, a fém és lámpaárugyár (Kőbányán) és Lind Pál; a vidékiek közül pedig a székely-udvarhelyi Berkeczi Lajos és Hodot Károly állítottak ki, azonban a kiállított gyártmányok mennyisége után ítélve, e czikkek nagyban való gyártásával csak a négy első czég foglalkozik. Külö­nösen ki kell emelnünk azt, hogy iparosaink teljes speczialitásra törekedvén, jelesen Krolupper F. és a kőbányai fém- és lámpaárugyár csak vasúti kocsi és lokomotív, a többi pedig csak közúti kocsi-, illetőleg hintólámpást készít. Krolupper még vasúti jelzőlámpások gyártásával is foglalkozik s kitűnő mun­kájával, lámpásainak praktikus szerkezetével és műhelyének versenyképes berendezésével a magyar piaczot teljesen meghódította. A kőbányai fém- és lámpagyár speczialitásként olaj-, gáz-, petroleum- és villamvilágitásra beren­dezett vasúti kocsilámpásokat készít s máris oly eredménynyel, hogy a magy. kir. államvasutak szükségleteit kielégítheti. Remélhető, hogy a szépen megindult kocsilámpagyártás is rövid időn belül emelkedik olyan fokra, hogy a hazai kocsigyárosok a külföldi gyárt­mányokat teljesen mellőzhetik. Utczák és terek világítására való lámpásokat a czélnak megfelelő egy­szerű és szolid alakításban a kőbányai fém- és lámpaárugyár és a budapesti Zellerin M.-féle gyári részvénytársaság állított ki. Szobalámpásokat Magyarországban csak egy czég, a kőbányai magyar fém- és lámpaárugyár készít. A czég kiállítása minden látogatónak feltűnt stilszerű mintáival, gazdag választékával és kifogástalan munkájával. Köze­lebbről megnézve, meglepett vas- és czinköntvényeinek finomsága, ízléses festése és galván bevonatának sokfélesége. Különösen szépek voltak azok az asztali és függő lámpások, melyeknek majolika testük volt ; ilyent mutat a 48. ábra is. Véleményünk szerint ezen a valóban remek munkán csak azt kifogásolhatjuk, hogy ornamentikájának túlságosan gyengéd vonalai nagyon is a kovácsvasra emlékeztetnek ; a törékeny öntött vas tömörebb és plaszti­kusabb ornamenseket követel, mely első pillanatra elárulja az anyag mivoltát, illetőleg azt, hogy annak elkészítése legkönnyebben és legczélszerübben csak öntött vasból lehetséges. Ilyen lámpást mutat a 49. ábra Azonban készségesen beismerjük, hogy manapság a kovácsvas függő lámpások nagy elterjedése miatt a nehézkesebb öntöttvaslámpások kelete megcsappant, úgy hogy a gyáros számolván a megváltozott viszonyokkal, kénytelen-kelletlen oly gyártmányokat hoz forgalomba, melyek az anyag technikai tulajdonságaival ellenkező formákat

Next

/
Oldalképek
Tartalom