Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
297 annyira beleélték magukat a kovácsvas jellemének megfelelő formákba, hogy még akkor is, midőn öntöttvas-rácsozatokat terveznek, a kovácsolt vas ornamentikája lebeg szemeik előtt. Az a szép rácsos kapu és rácsozat, melyet Oetl A. gyára állított ki, legtöbb részletében nélkülözte az öntött vas jellegét. Igazi öntöttvas-formákat mutatott az a rácsminta, mely után a budai királyi palotához felvezető krisztinavárosi út vasrácsát öntötték s a melynek ornamentikája még boldogult Ybl Miklós teremtő agyában született meg. A modern tervezők úgy látszik megfelejtkeznek arról, hogy csak azon öntöttvas-ornamentika helyes, mely az első pillanatra elárulja magát az anyagot illetőleg azt, hogy a megrajzolt alak legczélszerűbben, legkönnyebben és ennek következéseképp legolcsóbban is csak öntött vasból készíthető. Kár ezzel a törékeny anyaggal a neki nem illő formákat utánozni, mert megbénítjuk hozzá illő ornamentikájának szabad fejlődését. Igen valószínű, hogy a kovácsolt vasmunkák versenyén kívül ez a körülmény is előmozdította az öntött vasrácsok mellőzését. Sokkal önállóbb ornamentikát árultak el az oszlopok és kandeláberek melyeken az öntöttvasjelleg, az ornamensek helyes megválasztása következtében elég jól érvényesült, azonban az öntöttvasnak megfelelő ornamentika e téren se tud teljes mértékben érvényesülni, mert a tervezők előtt majdnem mindig a kőoszlopok tagozása és díszítése lebeg, pedig az öntöttvas nagy nyomószilárdsága miatt úgyszólván predesztinálva van a szóbanforgó épületi alkotórészek készítésére ; noha újabban a hengerelt vasból készített és lemez- köpenynyel burkolt oszlopok is nagy tért hódítottak s az öntöttvas kizárólagos uralkodását e téren is megtörték. Az építészeti öntvényekhez sorolhatjuk a kutakat is, melyekből a leg- csinosabb mintákat a budapesti szivattyú- és gépgyár r. t. állította ki. Bizonyára ezeken is jobban érvényesült volna a szép öntés, ha nem ragaszkodnak annyira a faarchitekturára emlékeztető, megszokott sablonos formákhoz. A tágabb értelemben vett építészeti öntvényekhez soroljuk még az öntöttvaskályhákat, melyekből a brassói bánya- és kohó részvényegylet, a Heinzel- inann-féle vasgyár bányatársulat, a nadrági vasipar-társaság, Priliradny Ödön és a szabadalm. osztr.-magyar államvasuttársaság mutatott be gazdag kollekcziót. Mivel kályhákat szerkezeti szempontból a G) fejezetben tárgyaltuk, e helyen csak öntésük és díszítésük módját teszszük szóvá. Átalános jellemzésül megint csak azt mondhatjuk, hogy a munka szépségével és jóságával a díszítés a legtöbb esetben nem volt egyenrangú. Az amerikai, angol és újabban a német kályhagyárosok megmutatták, hogy a kályhákat a nálunk használatos s a legtöbb esetben a szerkezettel össze nem függő és semmitmondó tömör vagy áttört növényi és állati díszítmények, kartusok és amblemek helyett más módon is díszíthetjük. E tekintetben a szab. osztr. magyar államvasuttársaság aninai öntőműhelye amerikai rendszerű töltőkályháival máris jó példát mutatott, azonban még messze van az az idő, hogy a megszokott sablonokkal szakítsanak. A teljesség kedvéért megemlítjük még, hogy a budapesti Hirsch- és Frank-czég kiállításában szépen megöntött kályharészleteket is láttunk.
