Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
247 lalkozást, pedig mily kitűnő és derék munkásnépet találunk a felvidéki kisebb bányavárosokban ma is. Kellő tökével és vállalkozással Metzenzéfen és Göllnitz- bányán hatalmas szerszám-, szeg-, drót- és szeráru-gyárakat, Beszterczebányán vagy Zólyom-Lipcsén késgyárat, Selmeczbányán ólom- és egyéb fémáru-g3mrat stb. lehetne létrehozni. A matheoczi lemezárugyár, a losonczi zománczgyárak, a stooszi késgyár, a kassai és a nagyenyedi épületlakatosáru-gyárak máris megmutatták, hogy a vidéki olcsó munkaerő felhasználásával lehet életrevaló ipartelepeket létesíteni. Fejlődő iparunk megizmosodásának hatalmas tényezője lehetne a kereskedelem is, mert a mig ez kicsinyli a haza ipartermékeit s elsőséget ad a külföldi árúnak, a mi különösen a kések, a bronzból, sárgarézből és egyéb fémből öntött tárgyak dolgában a legszembeszökőbb, a hazai ipar csak lassan fejlődhet s egyik-másik ága vagy elbukik, vagy tespedni kénytelen. Hazai vas- és fémiparunknak ezen átalános szempontból való méltatása után áttérünk az ezredéves országos kiállítás VIII. B) csoportjában, valamint a VIII. A), a IX., a XI, és XII. stb. csoportok keretében bemutatott vas- és fémipar méltatására, előrebocsátván még azt a statisztikai adatot is, hogy a kiállítás területén, beleértve a 49 horvát- és szlavonországi kiállítót, összesen 315 vas- és fémiparos készítményeit láttuk; tehát a magyar szent korona országainak 40.073 önálló vas-és fémiparosainak nem is egy százaléka mutatta be készítményeit. I. Vasípar s ennek egyes ágazatát kiegészítő fémiparok. A) Vasmüvesség (mülákatosság). A kiállítás e részének statisztikája, a kiállított tárgyak stílusa és munkája. A fejlődés további feltételei. A kiállitáson szereplő műíparok között — az asztalosságon és az agyagiparon kívül — egy sem volt, mely kiállítóinak száma, a kiállított tárgyak sokfélesége és jeles munkája dolgában vetekedhetett volna a vasmüvességgel, vagy — a mint iparosaink rossz magyarsággal mondják — műlakatossággal. Összesen 40 lakatosmester, illetőleg lakatosárugyár mutatta be idevágó készítményeit, tehét 27-tel több mintáz 1885-iki budapesti országos kiállitáson, melynek Xl-ik csoportjában 14 vasműves munkái szerepeltek. Hogy a szóban forgó 40 kiállító hány perczentje annak a 4000 vállalatnak, mely az 1891-iki népszámlálás lakatos-rovatában szerepel, nem mondhatjuk meg, azonban ismerve vasműves-iparunkat, bátran állíthatjuk, hogy a 40 kiállító meglehetősen teljes képét adta vasműves iparunk helyzetének. Tekintve a kiállítók nagy számát és a kiállított tárgyak szép munkáját és sokféleségét, konstatálhatjuk hogy vasművességünk az utolsó tiz ev alatt igen sokat haladt. Ezt a haladást kiválóan örvendetessé teszi az a körülmény is, hogy a kiállítóknak nagy része vidéki volt.
