Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
197 Az iglói területen levő bányamezőinek vaskövei túlnyomó részben pátvas- kövek, melyek, három telepet kivéve (Frohnleichnam, Zuzanna és Rézmező) rézkovandot tartalmaznak. A termelés és elszállítás viszonyai sem kedvezők, a miért is a bányákat aránylag gyengén mívelik. Az iglói pátvaskövek kémiai alkatát Schelle Róbert akadémiai tanár elemezései szerint a következő táblázatban ismertetem: Az iglói pátvaskövek kémiai alkata. K é m i a a 1 k 1 t A vasércz neme Si Oa O <M O) Cl, Fe O O 3 Mn O Ca O Mg O cn Cu O lO o a! «o O <N O összesen I 1 Vastar talom Caroli, Károly-táró, pátvaskó' .... 1 1 ‘01 12-58 38-09 0*20 2-60 0*45 3*82 0-35 0-31 nyom 31-49 100-90 39-43 Carolifeld Bagolygang, pátvaskő . 9’92 2'60 41-99 2-50 2-32 0-85 5'60 0*12 0*09 _ 34-04 100-03 34*47 Fülöp külfejtés, pátvaskő ........................ 19 ‘49 39-16 14-57 0’60 2-60 0"65 co © 0*36 0*50 _ 19-20 100*73 38-74 Béla, barnavaskő . . 21 ’61 63-14 — 0’06 3-06 0‘50 0‘60 0"06 0-28 0"07 10-84 100-22 44*19 Béla Antónia Farkas- feld, pátvaskő . . 18*53 33"90 20"io 1 *17 2-4, 0-45 2-60 0*12 nyom nyom 20*99 100*27 39*36 János pátvaskő . . 1 4"72 19-30 30-87 2-17 1-81 1 ‘64 2‘83 0*25 0*31 — 26-63 100-53 38-54 A sztraczenai olvasztómü* Szepesmegye délnyugati határán fekszik, 8 kilométernyire az iglói és körülbelül ugyanannyira a dobsinai vaskőbányáktól. A vasköveket mindkét helyről vasállványu kötélpályán szállítják. Sztraczenáró a dobsinai vasút állomáshoz vezető 8'23s kilométer hosszú vonalától három mellékvonal ágazik ki, melyek a dobsinai Golyó-hegyen, a Kristófmezőn és a Kőhegyen lévő bányákat, valamint az iglói bányákat kapcsolják össze a sztraczenai kohóval 11'633 kilométer összes vonalhosszuságban. Három gépállomás van, mindegyik a mellékvonal kapcsoló pontján, 14, 20 és 18 lóerejü hajtógéppel. E berendezéssel nemcsak a vasköveket szállítják a kohóhoz, hanem a kohóterményeket is a dobsinai vasútállomáshoz. A kohótelepen két, faszénnel tüzelt nagyolvasztó van : egy régi pilléres és egy újabb szerkezetű oszlopos, szabadon álló medenczével. Mindkét olvasztó magassága 10.5 méter, 1 méter medencze, 2's méter szénpoha és 1, illetőleg 1-3 méter torokátmérővel. Mindegyik olvasztóba két-két fuvóka torkol. * Ugyanezen a helyen volt a kincstárnak a XVIII. század elején érczbeváltással egybekötött rézolvasztója, mely rézérczeken kívül ezüst és kobaltérczeket váltott be és olvasztott. A vaskohó a múlt század vége felé keletkezett és csak 1814-ben ment át Csáhy Sándor gróf birtokába. 1837-ben Müller János a fuvólég hevítését rendezte be az olvasztó toroklángjával. 1842-ben Ágost Coburg-Gothai herczeg vette meg a káposztafalvai birtokkal együtt, mint ennek tartozékát. A csekély méretű olvasztót 1854-ben rekonstruálták és 1860-ban másodikat építettek melléje.
