Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
Fémkohászat* Irta Mály Sándor, miniszteri osztálytanácsos. I. Adatok a hazai fémkohászat történetéhez. Az ember természetének sajátsága, hogy az elmúlt időknek csak örvendetes eseményeire emlékezvén szívesen, azoknak terheit és viszontagságait már számba sem veszi, de annál inkább panaszkodik a jelenkor mostohasá- gáról, a jövőt pedig inkább rossznak, mint jónak képzeli. Mindennap tapasztalhatjuk, hogy e tekintetben a kohászok sem képeznek kivételt. A régi kohótelepek történetét rendesen csak abba az egy mondatba foglalják össze : »valaha nagyon olcsón dolgoztak«. Pedig ha jobban utána nézünk ez állításnak, úgy fogjuk találni, hogy bizony a jólét sem volt mindig túlságos, és hogy kijutott a régi kohászoknak is az ő részük a rosszból éppen úgy, mint a jóból, és hogy minden korszaknak megvoltak az ő sajátságos küzdelmei és örömei csak úgy, mint a mostaninak és valószínű, hogy úgy lesz a jövőben is. Az igaz, hogy a régi időkben sokkal könnyebb volt a megélhetés, mint most ; munkabérek és anyagok mind sokkal olcsóbbak voltak, és ha valahol fémeket termeltek, a költségek fedezésére kisebb mennyiség kivántatott a fémek értékéből, mint most. Miután a termelt érczekben levő fémek kinyerése végett azokat fel kellett dolgozni, kétségtelen, hogy a kohók keletkezése olyan régi, mint a bányáké, és épp úgy, mint a hazai bányászat legrégibb korát, a kohászatot is homály takarja. Az erdélyrészi aranykerületben már a rómaiak idejében különös utasítások és rendszabályok léteztek az érczek olvasztására, a kohászati míveletekért pedig adót fizettek. A római világbirodalom összeomlása után és az erre következő népvándorlás zavarai közben a hazai kohászat teljesen parlagon hevert. Csak királyaink uralkodása alatt nyert az ismét lendületet, s a mennyiben a magyarok ipart nem űztek, egyes bányavidékeket kohászattal foglalkozó idegen népekkel telepítettek be. Ezen idegen népek a más vidékről hozott ismereteiket — melyek többnyire kéziratokban voltak letéve és inkább talányszerüeknek
