Bérczi Antal (szerk.): A védjegy- és mintaoltalomra vonatkozó hatályos törvények és rendeletek (Budapest, 1941)
1921:XXII. t.-c. a védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről (együttes védjegy)
47 illető egyesülés fennállása a származási ország törvényeivel nem ellenkezik. Ezt csak a származási országban történt belafstromozással kell igazolni. A viszonosság fennállása kérdésében a kereskedelemügyi miniszter* megállapítása kötelező. 7. §• Az 1895:XLI. t.-c. 8. és 9. §-a hatályon kívül helyeztetik és helyükbe a következő szöveg lép: Aki kizárólagos használati jogon mást illető védjeggyel jogtalanul ellátott árut, ezt tudva, forgalomba hoz, vagy árusít, úgyszintén, aki valamely védjegyet ily célból utánoz, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el s hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz pengőtől húszezer pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést behajthatatlansága esetében helyettesítő szabadságvesztésbüntetés tartama egy évet nem haladhat túl. A jelen §. rendelkezéseit kell alkalmazni azok ellen is, akik belföldi termelő, iparos vagy kereskedő nevével, cégével, címerével vagy üzletének elnevezésével jogtalanul megjelölt árukat, ezt tudva, forgalomba hoznak, vagy árusítanak, továbbá azok ellen, akik ily célból a felsorolt jelzéseket tudva előállítják. 8. §. A jelen törvény 7. §-ában meghatározott vétségek tekintetében az eljárás a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. 9. §• Ezt a törvényt a kereskedelemügyi m. kir. miniszter/ és a m. kir. igazságügyminiszter hajtja végre s annak élet- beléptetése iránt a kereskedelemügyi m. kir. miniszter* rendeleti úton intézkedik. * 7500/1935. M. E. r. 2. §. 8. pont: iparügyi miniszter.
