Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
85 rossz, úgyhogy a sértés törvényes üldözésére fordítandó költségek nem érnek fel a kárral, amelyet a tűrés folytán szenvedhet. Mindig a konkrét körülményektől függ az eset összképébe beállított jogsértő magatartás által teremtett helyzet elbírálása, mert viszont az is elképzelhető, hogy a jogsértő már a kezdet kezdetén is olyan intenzív támadó tevékenységgel lép fel, hogy a jog el- homályosulása majd elenyészése egészen rövid idő alatt is bekövetkezhetik. Ily esetben nem helyezkedhetik a jogosított a várakozás kényelmes álláspontjára, hanem tartozik nyomban, mihelyt jogának veszélyeztetését és az elhomályosítás komoly lehetőségeit éreznie kellett, jogát érvényesíteni. Mindenesetre jól teszi, ha legalább magánúton minden tudomására jutott jogsértés ellen nyomban tiltakozik, mert ha ezt elmulasztja, egy nagyon fontos tényező esik ki, amely a jog elenyészésére befolyást gyakoroló későbbi tények elbírálásánál nyomatékos figyelmet érdemelt volna javára. Feltétlenül elkésettnek jelentkezik a jogérvényesítés akkor, ha a támadó joghasználata a forgalomban már annyira beidegződött, hogy vállalatának ismertetőjelévé vált, mert aki elnézi, hogy az őt megillető megjelölést a versenytárs rendszeresen használja, annak a tisztes kereskedői felfogással ellenkezik az az eljárása, hogy évek múltán akkor tiltsa el ettől, amikor a megjelölést már vállalatára nézve bevezette abban a hitben, hogy ezzel a másik magát érdekeiben sértve nem érzi. (K. IY. 1148—1931.) Ha felperes joga elenyészettnek nem is tekinthető és ennek következtében az abbanhagyásra való kötelezés helyt foghat, adott esetben elenyészhetik a kártérítéshez való jog, mert ha felperes huzamosabb időn át ellentmondás nélkül tűri a jogsértést, ezzel ő maga tartja az alperest abban a helyzetben, amelynél fogva a kifogásolt megjelölés használatát jogosnak tarthatja. Ilyképpen pedig a kár az üzleti szokásokkal ellentétes felperesi magatartásnak a következménye, ami a kártérítés kizárását igazolja. (K. IV. 1148/1931.) A jognak a jogosítottban fekvő okokból való elenyészése azonban nem csupán gyakorlati meggondolásokon, hanem a jóerkölcsök és a forgalom biztonságának követelményein is nyugszik. Gyakori eset ugyanis, hogy a jogosított már a jogsértés első idejében is tudomást szerez a sérelemről, de tervszerűen elnézi a versenytársa által, vélt jogának gyakorlati kihasználása érdekében kifejtett költséges és fáradságos tévé
