Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
66 nik, a kamarai jury kész véleményét hozza magával, amely a konkrét kérdésben a kereskedői és iparosvilág közfelfogását tünteti fel a tekintetben, hogy a cselekmény sérti-e az üzleti tisztesség követelményeit. Ez a vélemény azonban csak általánosságban mozog, a bizonyítás anyagát nem érinti s így fogalmazása is ennek megfelelő: „amennyiben megállapítást nyerne, hogy alperes a kereset (feljelentés) tárgyát képező cselekményt elkövette, úgy azt a Kamara az üzleti tisztességbe ütközőnek tekinti“. Ez a vélemény természetesen semmiképpen sem köti a bíróságot, mert a tisztességtelen verseny fennforgása jogkérdés, amelynek eldöntése a bíróság szuverén joga s így a juryvéleménv legfeljebb tájékoztatás célját szolgálhatja. A kamarának ettől a törvényből folyó beavatkozásától élesen megkülönböztetendő a kamarai vélemény, amelyet szakkérdésekben a bíróság megkeresésére ad. Ezek a kérdések a legkülönbözőbbek lehetnek: üzleti szokások, árszabás, termelési költségek, önköltségi ár, stb. A versenytörvény gyakorlati alkalmazásának első éveiben minduntalan előfordult, szórványosan még ma is megesik, hogy — különösen vidéki bíróságaink — olyan kérdésekben is, amelyek eldöntése a laikus fogyasztóközönség megítélésétől függ, sőt gyakran egyenesen a közönség felfogásának közlése iránt a kamarát keresik meg. A kamara véleményező testületé, a jury, kereskedőkből és iparosokból, tehát szakemberekből áll, akik éppen ezért minden egyes kérdést a tájékozott szakértő szemszögéből látnak. A versenytörvény területén döntő súllyal bíró egyes kritériumok, így pl. a megtévesztőképesség, vagy az összetévesztésre alkalmasság viszont nem szakkérdések, hanem az érdekelt fogyasztóközönség átlagának a szokásos figyelem mellett, tehát az összbenyomás alapján keletkezett megítélésén alapuló ténykérdések. így azt, hogy valamely hirdetés miként értelmezendő és ennélfogva a pillanatnyi rá- tekintés a valóságnak meg nem felelő képzeteket szül-e; hogy ennek folyományaként a hirdetés megtévesztő-e; hogy a szembenálló árunevek, árukülsők — vagy cégszövegek összeté- veszthetők-e, a közönség felfogása dönti el. De mert a közönségnek tanúként vagy akár szakértő tanúként való kihallgatása gyakorlatilag alig képzelhető el, a bíró igyekezzék magát a 1. §• i
