Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész

60 kizárja a tisztességtelen verseny megállapítását. Versenyjogi szempontból jogos a védelem akkor, ha valamely jogos érde­ket veszélyeztető közvetlen és jogtalan támadás visszautasí­tásának céljára feltétlenül szükséges; ha tehát a cselekmény, amely ellen a védelem irányul, tárgyilagosan jogellenes és ha közvetlen veszéllyel fenyegető támadásban nyilvánul meg. (K. IV. 2667—1934.). A versenytárs, aki pl. a tőkeerős felperesnek a jó erkölcsökbe ütköző támadásai ellen üzleti érdekeinek és létalapjának megvédése közben a megengedett határt túllépi, jogos önvédelemben járt el. (vb. 1237—1926.). Nem hivakozhatik azonban jogos önvédelemre az. akinek cselekményében nem az őt ért támadás visszautasítási szándé­kának, hanem a saját versenyérdek előmozdításának motívumai fedezhetők fel, mert csak azok a védelmi intézkedések meg­engedettek, amelyek foganatosításánál a versenytárs sem jog­sértő ellentámadásbat sem önálló verseny küzdelembe nem megy át. (Rg. IW. 1908—1934.) Az a körülmény, hogy a gyáros a versenytársat áruval kiszolgálni nem akarja és hogy vele szemben árubojkottot te­remtett, az alperest nem jogosítja fel az áruvédelmi rendszer megtörésével az áru olcsóbb eladására, mert ahol nem köz­szükségleti cikkről van szó, a gyáros nem kötelezhető a vevő feltétel nélküli kiszolgálására s így ez a magatartása jogelle­nes támadásnak nem tekinthető, (vb. 14780—1930.). Ellenben a kereskedő, akinek vevőit a tőkeerős versenytárs elfogdossa, — önvédelemből cselekszik, ha a versenytárs üzletéből távozó vevőket megszólítja és megkéri, hogy ezentúl is nála vásárol­janak. (vb. 1237—1926.) Az ellenérdekű fél magatartásában rejlő előfeltételeken kívül az önvédelemnek időbeli, területi és intenzitásbeli kor­látái is vannak. Védelmi tevékenységnek csak az minősít­hető, amely a támadás területén mozog és csak addig a ha­tárig terjed, ameddig a támadás elhárítása szükségessé teszi, lia ez a határ eléretett, az önvédelmi intézkedéseknek meg kell szűnniük, mert minden további lépés jogellenes támadás­nak minősül. Az „önvédelem“ ugyanis, már csak a kifeje­zés helyes értelménél fogva sem szolgálhatja azt a célt, hogy a megtámadott versenytárs saját versenyérdekeit moz­dítsa elő, hogy tehát a védekezés ürügye alatt a területére betolakodott versenytárs visszautasítása után azt saját terü­letén is üldözze s abból egy darabot elfoglalva az eddiginél előnyösebb versenypozíciót biztosítson magának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom