Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
42 olyan módon teszi, hogy valódi erkölcsi felfogását a bíróságnak kell a periratokból kianalizálnia, az az itt tárgyalt kivételes kedvezmény első és nélkülözhetetlen feltételét nem teljesítette s így erre a kedvezményre már ennélfogva elvesztette az igényjogosultságot. Akinek üzleti mentalitásától valamely eljárás távol áll, az ezt kétséget nem hagyó módon és késedelem nélkül kifejezésre juttatja s a jogellenesség elismerése mellett legfeljebb ténybeli védekezést terjeszt e!ő. S ha tényleg csak a kártérítés s a hírlapi közzététel veszélyét kívánja elhárítani, ezt is magyarázatot nem tűrően leszögezi: ám, akinek perbeli magatartása olyan, hogy „védekezésének helyesen értelmezett egész tartalmából“, a bíróságnak kell rájönnie jól elrejtett valódi akaratára, annak erkölcsi felfogása mélyen alatta van annak a magaslatnak, amely a vele szemben támasztott abbanhagyási igény elutasításának indokául szolgálhat. A most tárgyaltnál még tovább megy a Kúria IV. 274— 1931. számú ítélete, amely azon tényállás előrebocsájtása után, hogy a'peres az üzleti alkalmazottak kioktatása céljából tanfolyamokat tart, azokat a versenytörvénybe ütköző magatartástól való tartózkodásra állásuk elvesztésének terhe alatt figyelmezteti és tiltott cselekmény megállapítása esetén annak súlyához mérten az alkalmazottakat megfelelő megtorlásban részesíti, továbbá, hogy azokat az alkalmazottakat, akiknek cselekményét a felperes a konkrét per tárgyává tette, a perben kihallgatott tanuk terhelő vallomása után a szolgálatból elbocsájtotta, — a következőket mondja ki: „Egyetlen jogsértő cselekmény elkövetése rendszerint elegendő ugyan az ismétlés veszélyének felismeréséhez, mert a jogsértés megtörténte valószínűsíti a jogsértő akarat további fennmaradását és olyan állapotot teremt, amelynek továbbfolytatása semmi biztosítékot nem nyújt az újabb jogsértés ellen. Annak lehetősége azonban, hogy a tettes jogsértő akaratát akár később, még a per folyama alatt is megváltoztassa, nincs ' kizárva. És ha a tettes, vagy az, aki a cselekményért felelősséggel tartozik, tárgyilagos bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a cselekmény jogsértő voltát elismerve a megismétlődés megakadályozására mindazt, ami tőle az élet felfogása szerint az eset körülményei között elvárható, megtett, úgy az isI
