Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész

33 lekszik, ezzel a „belső“ valószínűséggel szemben alperest ter­heli az ellenkező bizonyítása. A RG. egyik ítéletében kifejti, hogy ha egy gyáros kör­levélben saját áruját dicséri, semmiképpen sem állapítható meg, hogy ez a körlevél tudományos célokat és nem verseny­célokat szolgált, mert ha versenycéljait akár csak mellékesen is követte, úgy közömbös, hogy az állított tény technikai, tu­dományos elmélkedés formájába volt-e öltöztetve, bár a cse­lekmény tettesének a versenyre irányuló célzatban is minden­esetre részesnek kell lennie. (Rg. 58; 430.) Az azonban, hogy a versenycélzat kizárólagos mozgatója legyen a cselekmény­nek, nem szükséges, elég, ha a versenycélzat mint lényeges já­rulékos momentum szerepel. (Rg. 78; 81.) így nincs jelentő­sége annak, hogy az alperes versenytársi minőségén kívül mű­bíráló is, mert ez nem mentesíti őt, mint versenyvállalat tulaj­donosát a törvényben megszabott felelőssége alól. (K. IV. 2126 —1931.) Verseny célzattal cselekedhetik adott esetben és így alpe­resként perbevonható egy egyesület is, pl. a ruhakereskedők egyesülete, ha a szabóiparossággal szemben tagjaiért a ver­seny területén síkra száll. A közérdekű célok szolgálatában álló intézmények tevékenysége konkrét esetben ugyancsak a verseny területén játszódhatik le, nem is szólva az államról, vagy közhatóságokról, amelyek üzleti vállalataik tekintetében teljesen azonos elbírálás alá esnek bármely más versenyválla­lattal. Itt éles határt kell vonni az állam és közhatóságoknak egyrészt azon ténykedései között, amelyek hatósági jogkörük megnyilatkozásai, s amelyek bár szintén károsan befolyásol­hatják egyes vállalatok versenyérdekeit, de a versenytörvény alapján való beavatkozásra még sem nyújtanak semmiféle- le­hetőséget; — másrészről azon cselekményeik között, amelye­ket mint kereskedelmi, vagy ipari vállalatok tulajdonosai vagy birtokosai fejtenek ki. így pl. a MÁV akkor, amikor a vonatok menetrendjeit megszabja, vagy a fuvardíjakat megállapítja, hatósági jogokat gyakorol, ám ha sajtó útján olyan közléseket publikálna, amelyek az autófuvarozás hátrányait a vasúti fu­varozással szemben valótlan adatokkal domborítják ki, eljá­rása már a versenytörvény alapján nyerne elbírálást. A Kúria versenyhatást állapított meg annak a gyárnak cselekményében, amely alperesként perben állván, a felperes 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom