Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
178 vétele vagy támogatása mellett rendezett kiállításokra vonatkoznak, az üzleti forgalomban csakis az illetékes szakminiszter engedélyével használhatók. Ily engedélyre a magyar állam területén üzleti teleppel nem bíró vállalatoknak — a viszonosság feltétele mellett — szükségük nincsen. Nincsen ily engedélyre szükség akkor sem, ha valamely kitüntetést (érmet, oklevelet stb.) valamely lajstromozott védjegy alkotórészeként alkalmaznak az árukon. Gyakori eset, hogy élelmes vállalkozók zugkiállításokat rendeznek csupán azért, hogy a kiállítással kapcsolatban ú. n. „kitüntetéseket“, „érmeket“, „okleveleket“ jó pénzért áruba bocsáthassanak. Ezek a kitüntetések legtöbbször olyan tetszetős külsejüek, hogy a legális kiállításon szerzettek egyszerűségükkel egyenesen elhalványulnak mellettük. Természetes, hogy az ilyen kiabáló kitüntetések megfelelően (cégtáblán, árjegyzékeken, levélpapírokon) elhelyezve, fölötte alkalmasak a közönség megtévesztésére, annak elhitetésére, hogy a „kitüntetést nyert“ cég kiválik versenytársai közül megbízhatóság és áruinak jósága tekintetében. A 6. §. a közönség megtévesztését kívánja lehetetlenné tenni azzal, hogy az illetékes szakminiszter engedélyétől teszi függővé oly kitüntetések használatát, amelyeket valaki nem a kormány közvetlen ingerenciája mellett rendezett kiállításon szerzett, (ld. részletesebben Függelékben.) Megtörténik azonban, hogy valaki olyan kitüntetést használ a forgalomban, amelyet nem is kiállításon szerzett, hanem más úton, pl. valamilyen egyesület adományozása révén jutott hozzá: így „a magyar ipar terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül“. Az ily kitüntetés használata miatt indított keresetet az alsóbíróságok elutasították azzal az indokolással, hogy a Tvt 6. §-a csak kiállításokon szerzett kitüntetések tekintetében tartalmaz rennelkezéseket. Alátámasztotta ezt az álláspontot a kereskedelmi miniszternek az az értesítése, hogy neki csupán a kiállításokon szerzett kitüntetések használatának engedélyezése tekintetében van ingerenciája, a konkrét esetben tehát nincs. A Kúria marasztaló ítéletet hozott, mert „a kiállításokon, vagyis a nyilvánosság ellenőrzése mellett szerzett kitüntetések sem használhatók az üzleti forgalomban feltétlenül, hanem csak abban az esetben, ha azok szerzése kormányhatósági ellenőrzés alá esik, illetve eshetik. Annál ke- vésbbé lehet tehát használni az üzleti forgalomban olyan kitüntetést, amelyet valamely vállalat kiállításokon kívül, vagyis olymódon szerez, hogy megszerzésénél nemcsak a kormány6. §.
