Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
176 és ezáltal a francia gyártmány hamis képzetével fokozná forgalmát? A másik ok, ami az általunk hangoztatott értelem mellett szól az, hogy egyébként a 2. §. világos rendelkezésével is szembenhelyezkednék a 4. §-nak ez a mondata és mintegy területenkívüliséget biztosítana a reklámszédelgések egy csoportja részére, amit a törvényhozó nyilván nem szándékolhatott, a bíróság pedig nem akarhat. A helyzet tehát ez: joga van bárkinek belföldön készült árut idegen feliratokkal forgalombahozni, de köteles saját cégét, vagy legalább is telephelyét szembeötlően feltüntetni, valamint azt is, hogy ő nem csupán forgalombahozója hanem termelője is a kérdéses árunak — egyszóval mindent megtenni, hogy a közönség a pillanatnyi rátekintéssel szerzett összbenyomás alapján nyomban tisztában legyen, hogy belföldön készült áruval áll szemben. Minden homály, félreértési lehetőség az ezt okozónak terhére esik. Ezt az álláspontot foglalta el a Vb., amelynek egyik ítélete szerint mindazok a versenyáruk, melyeken külföldi cégfelírás van s amelyeken a külföldi telephelyeket is megjelölik, a belföldi előállítási helyet ugyanazon a helyen, ugyanolyan szembetűnő betűkkel a vignettáról el nem távolítható módon és ugyanazon vignettán főcímként tartoznak feltüntetni. (Vb. 51950—1926.) Aki versenytárgyaláson, amely kifejezetten belföldi árura vonatkozott, magyar árura irányuló ajánlatokkal szemben a megrendelést elnyerte, de külföldi árut szállít, ezáltal a rendelést a magyar gyáraktól elvonta és a magyar gyáriparnak, amely magyar gyártmányokat szállít és igyekszik az országban elhelyezni, kétségtelenül kárt okoz. Ezt nem enyhíti az a körülmény, hogyha a megrendelők bele is egyeznek idegen áru vételebe és ha ez a kormányhatóság hozzájárulásával történik is. (Vb. 3647—1929.) „Tiszta magyar áru“-nak nem nevezhető az, amelyet bár belföldön, magyar anyagból, magyar munkások állítanak elő, ha a jövedelem külföldi tulajdonosok vagy részvényesek jövedelmét gyarapítja, mert a „tiszta“ jelző, olyan területet ölel fel, amelynek keretébe már a jövedelem sorsa is beleesik. Rg. (J. W. 1929; 1214.) egyik ítélete eltiltotta az alperest „holland csokoládé“ megjelölés használatától, mert kétségtelen, hogy az olyan külföldi gyáros, aki bár külföldi nyersanyaggal, Németország területén állít elő árut, ha azt saját hazájabeli földrajzi megjelöléssel látja el, a vevőközönségben 4. §.
