Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
146 változatlanul „Kugler F. Henrik“ cég alatt jelentkeztek, „Kugler süteményeket“ hoztak forgalomba, amivel nyilvánvalóan arra törekedtek, hogy a Kugler Henrik utóda Gerbaud cég vállalatával és gyártmányaival az övéket összetévesszék. A Yb. arra kötelezte őket, hogy ezentúl „Kugler Ferenc“ szöveggel s mindkét név egyenlő nagyságú betűivel szerepeljenek a forgalomban, mert e cselekmény, annyiban, amennyiben a Kugler Henrik utóda Gerbeaud céggel való összetévesztés lehetőségét idézi elő, a Tvt. 8. §-át sérti. A Yb. azonban ítéletében nem vonta le a cselekmény minden következményét. Annyiban ugyanis, amennyiben az alperes félreismerhetetlen módon álcéget létesített, tehát tekintet nélkül arra, hogy fennforog-e a Gerbeaud céggel való összetévesztés lehetősége, minden versenytársával szemben a Tvt. 1. §-ába ütköző cselekményt követett el és így nézetünk szerint a Kugler szó használatától teljesen el kellett voln. tiltani. Az ily céget létesítő versenytárs által célbavett ered meny ugyanis — mint mondottuk — elsősorban az, hogy eg,y a szakmában kitünően hangzó névbe, tehát idegen vállala által elért eredménybe kapcsolódva, idegen vállalat által elért erkölcsi tokét állítson saját versenycéljai szolgálatába. Ez pedig, az erre felhasznált eszközre tekintettel, minden vonatkozásban tisztességtelen módja a versenyzésnek, s így a név (cég)használat megváltoztatását nem csupán az a versenyvállalat követelheti, akivel szemben az összetévesztés lehetősége fennáll s akire nézve ez az igény a Tvt. 8. §-a alapján minden egyéb feltétel nélkül adva van. Ez a követelés a többi versenytársat is a tvt. 1. §-a alapján megilleti akkor, ha a cselekmény a jó erkölcsbe vagy üzleti tisztességbe ütközik s így a Tvt. 8. §-ában tiltott cselekmény egyúttal a Tvt. 1. §-ának általános rendelkezését is sérti. Már pedig a jó erkölcsbe és üzleti tisztességbe ütközik a Tvt, 8. §-ában megjelölt név(cég)használat akkor, ha a tettest az a szándék vezeti, hogy más versenytárs üzleti működésének előnyeit a vevőközönség megtévesztésével magának szerezze meg. (K. IY. 1466 —1985.) Gyakori eset — és ez különösen a behozatali tilalomnak súlyos megszigorítása folytán ma napirenden van, — hogy európaszeirte és így nálunk is kitűnő hírnévnek örvendő vállalatok, egyszerűen eladják a cégük használatához való jogot ákár egy összegben történt fizetés, akár meghatározott időközökben visszatérő ú. n. licencia-díj ellenében. Különösen az utóbbi megoldást választják előszeretettel az álcégek, ami1. §.
