Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
142 eljárás beleütközik az 1929. évi XYI. t. c. rendelkezéseibe. (K. IY. 615/1935.) A „gyógyszertárral nem rendelkező személy közvetlenül a fogyasztók részére gyógyszereket és gyógyszerkülönlegességeket nem szolgáltathat ki. Bár ez közegészség- ügyi kihágás, de a versenytörvénybe is ütközik, mert a tettes ezáltal azt a tilalmat szegi meg, amely szerint a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában levő gyógyszerészek által árusítható gyógyszert a közönség számára más ki nem szolgáltathat. A gyógyszertári monopólium azon cél érdekében is létesült, hogy a jogosítvány tulajdonosok a közegészségügy általános érdekeit szem előtt tartva, az őket terhelő kötelezettségeknek így zavartalanul eleget tehessenek. A kellő anyagi erővel nem rendelkező gyógyszertártulajdonos sem megfelelő helyiségről, sem pedig a raktáron tartandó gyógyszerek beszerzéséről gondoskodni nem tud s minthogy ez a helyzet a közegészségügy érdekeit súlyosan sérti, a gyógyszereknek az arra nem jogosítottak részéről való kiszolgáltatása a közegészségügyet fenti módon való veszélyeztető voltánál fogva olyan cselekmény, amely a Tvt.-be ütközik.“ (K. IV. 6042—1931.) A döntés helyes, az indokolás azonban olyan szempontokra mutat rá, amelyek a cselekményt tisztességtelenné alig minősíthetik, mert ellenkező felfogás mellett mindenki, aki iparigazolvány alapján dolgozik, ugyanilyen joggal kifogásolhatná azoknak az eljárását, akik ezzel nem rendelkeznek. Közigazgatásjogilag ugyanis az utóbbiak is kihágást követnek el s ugyancsak gyengítik az iparigazolvánv- nyal bírók versenyhelyzetét, mert erre nem jogosítottakkal szaporítják az ugyanazon szakma terén működők számát. Ellenben frappánsan tapint a kérdés velejére a Kúria IY. 226—1934. számú ítélete, amelynek indokolása az, előbbiével ellentétben, a gyógyszerész saját versenyérdekét másodrendű szempontnak minősíti és elsősorban a közérdek, valamint a törvény által statuált versenytilalom megsértésében látja a cselekmény jogsértő voltát: „Gyógyszereknek, a gyógyszertári jogok élvezetében és gyakorlatában nem levő, vagyis arra nem ekként képesített személyek által való kiszolgáltatása, a közegészséget veszélyeztető bűncselekmény, amely az uralkodó erkölcsi felfogást és így a Tvt. 1. §-ának rendelkezé sét sérti. A közegészségügy oltalmára szolgáló rendelkezések megtartását a jóerkölcs és a tisztesség követeli, mert az ilyen tárgyú szabályok megszegése a helyesen gondolkodó átlagember tisztességérzetével ellentétes. A gyógyszerek kiszol1. §.
