Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
140 hogy a nyereménykilátásokat, amelyek nincsenek előtte világosan feltárva, túlbecsülje. Egy ilyen reklámeszköznek a megengedése a versenytársak részéről hasonló ellenrendszabályokra vezetne és ezáltal a versenyküzdelemben az erkölcsök elvadulását okozná. A Rg. tisztességtelen versenyt állapít meg a következő esetben is: Az alperes, aki bor és likőr- árukereskedő a napilapok útján díjat tűzött ki, hogy aki legfeljebb 30 szóval legtalálóbban tudja megmondani, hogy miért vásárol legszívesebben nála, értékes jutalomban részesül. Eddig a dolog! rendben is lett volna, mert díjkitüzés azzal a rendeltetéssel, hogy ezzel szemben a közönség bizonyos, akár immateriális értéket is szolgáltasson, megengedett még akkor is, ha ennek tulajdonképeni célja nem is azonos a kimondottál, hanem a hirdető az ezen úton elért közfeltűnéssel vállalatára és árujára fokozottabb figyelmet igyekszik felhívni. A jelenesetben azonban tisztességtelen versennyé minősítette a cselekményt a pályázatnak az a feltétele, hogy az abban részt venni szándékozók tartoztak minimálisan 20 márkáért bort, vagy egyéb szeszesitalt vásárolni az alperesnél és ennek megtörténtét igazolni. A Rg. szerint erkölcstelen az alperes eljárása azért, mert egyedül azt a burkolt célt követi, hogy vevőket szerezzen, még pedig olyanokat, akiknek egyébként semmiképen sem volna érdeke az áru megszerzése. Ugyanígy minősül a nálunk is többízben tapasztalt az az eljárás, hogy gyárosok vagy kereskedők egy bizonyos reklámcélokra alkalmas jelmondat, vagy slagwort szerzői részére díjat tűznek ki, de „csupán azért“, hogy a pályázók tisztában legyenek a díjkitűző árujának sajátosságaival és így minél frappánsabb és találóbb szöveget tudjanak produkálni, ahhoz a feltételhez fűzik a pályázaton való részvételt, hogy árujuknak legalább egy példányát megvásárolják és ennek megtörténtét megfelelően igazolják. A közönség játékszenvedélyének jóerkölcsökbe ütköző felesigázása. miatt tisztességtelen versenyt állapít meg a Bp. T. P. VII. 505—1934. számú ítélete azzal a csokoládégyárossal szemben, ki egy általa forgalomba hozott dobozban különféle értékű becsomagolt csokoládét helyezett el és a következő játékfeltételeket szabta: 10 fillér lefizetése ellenében a vevő a dobozból tetszés szerint kihúz egy kettős burkolattal ellátott csokoládé-szeletet, amelyek közül a külső papirosburkolatot tartozik nyomban a viszonteladó előtt lefejteni és az ilymódon láthatóvá vált belső burkolatra rá volt írva, hogy a szeletecs- kéhez tartozó nyeremény micsoda. Pl. „ezen szelet tartozéka
