Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
133 az áru vételárába beszámítják, stb. Eközben azonban nemcsak valótlan adatot, de lekicsinylő, gúnyolódó, a más rendszer szerint dolgozó versenytárs üzleti gestióit becsmérlő kifejezéseket használni sem szabad, s főként tilos a versenytársat személy szerint megjelölni, mert ez már magában véve is arra mutat, hogy nem egy gazdasági rendszer hátrányainak tárgyilagos feltárása, hanem a versenytárs kipelengére- zése az összehasonlítás célja. A Rg. egy gazdasági egyesület következő tartalmú röpirata miatt hozott marasztaló ítéletet: „Miér vásárol Ön kis- és nagykereskedők üzletében? Hiszen nemrégen, amikor az ön közelében lévő egyik üzlet tulajdonosa autót vásárolt, Ön is panaszkodott annak: túlzottan nagy jövedelme miatt! Hajlandó-e ön a közvetítő kereskedelem felesleges jövedelmének megszüntetése céljából indított harcunkban segítségünkre! lenni?“ Ellenben megengedettnek ítélte a következő összehasonlítást: ! ' „Ha Ön csakugyan szereti a tökéletes aromájú és ízű, erős kávét akkor száműzzön háztartásából minden pótszert, amely a valódi, hamisítatlan bab kávét sohasem képes pótolni. A koffeinmentes Hag-kávé egyáltalán nem is kávé.“ Az indokolás szerint itt az összehasonlítás megengedett azért, mert az érdekeltek személyétől teljesen függetlenül, két árufajta van egymással szembeállítva, amelyek közül az egyik a természetes, a másik a mesterséges, koffeinmentesített kávé. Ezt az ítéletet nem annyira a mondott indokból, mint inkább azért tartjuk helytállónak, mert közismert a Hág-kávénak világszerte alkalmazott az a reklámja, amely a babkávéval szemben a Hag-kávénak a szív egészségére való kedvező befolyását hirdeti. így tehát, attól eltekintve, hogy itt két árufajnak a közönség szervezetére gyakorolt hatása van tárgyilagosan egymással szembeállítva, a védekezés indokolt szükségessége is fennforog. „A külföldre utazó magyar közönségnek nem lesz többé szüksége arra, hogy súlyos nemzetközi menetrendekkel terhelje podgyászát.“ A vb. 3531—1931. számú ítélete a ver senytárs árujára való ezt az utalástj a szembenálló áruk tiltott összehasonlításának minősítette s ugyanígy bírálta el 4504—1928. szám alatt hozott ítéletében az alperesnek azt a magatartását is, hogy a felperesi cég áruját 1:2 arányban, saját árujára kicserélte, vagyis minden két darab felperesi áruért egyet adott a sajátjából, mert ezzel a szembenálló áru
