Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
105 ként állapította meg, hogy a korlátolt felelősségű társaság a versenytilalmi megállapodás kijátszása végett létesült s kötelezte ezt, hogy az üzlet folytatását a szerződésben megállapított 2 év leteltéig a kérdéses helyen hagyja abba. Versenytilalmat nem csupán szerződés, de törvény is létesíthet. Igv pl. az a törvény, amely a gyógyszerek forgalomba- hozatalának kizárólagos jogát a gyógyszertárral rendelkező s az ezzel járó jogok tényleges élvezetében álló gyógyszerészeknek biztosítja, mert a versenytársak kötelezettségén mit sem változtat az. hogy a versenytilalom nem szerződésen, hanem törvényes szabályon alapszik. (K. IV. 226—934.) De még ott is, ahol a versenytilalmat szerződés nem biztosította, a Bp. T. a dolog természetéből, a tisztességes és jóhiszemű gondolkodás alapelveiből következőnek jelentette ki a versenytilalmat és ennek folvományaképen azt a kereskedőt, aki üzletét eladta, majd a harmadik házban azonos tárgyú üzletet nyitott, az üzlet folytatásának abbanhagyására kötelezte. De a kereskedőt kötelező jóhiszeműséggel az sem fér össze, hogy az üzletátruházó az átadott üzlethelyiség bérlőjét bármikor is kitúrja, különösen, ha ezt abból a célból teszi, hogy azután ő maga ugyanott az átadott üzlettel versenyző üzletet folytasson. (K. IV. 830—1932.) 6. Vevofogdosás. Ennek a kérdésnek elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy minden versenytárs egy szinte zárt egységből, észrevehetően alig változó kontingensből, tehát lényegileg versenytársainak a vevőköréből toborozza saját vevőközönségét, minthogy olyan vevő, aki eddig még senkinél sem vásárolt, alig akad. Ebből következik, hogy ha valaki a versenytársa vevőinek kifogástalan módon ajánlatot trísz, jogszerűen jár el. Tisztességtelen versenyt csak annak az eljárása állapít meg, aki erkölcste- 3n eszközökkel szerzi, vagy törekszik szerezni vevőközönsé igy, aki a véletlenül hozzáérkezett, de versenytársának címzett megrendelést a címzett és a megrendelő megkérdezése nélkül maga teljesíti. (K. IV. 4415—1930). Szerintünk a megrendelő megkérdezése sem mentesíti a versenytársat, meri e véletlennek vevőszerzés kezdeményezésére való bármilyen kihasználása tisztességtelen.
