Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.

98

Az 1895 : XXXVII. t.-c.

21. §. 2. ha nem a valóságos feltalálónak vagy

jogutódjának adatott (5. §.);

3. ha valamely érvényben álló szabadalom tulajdonosa kimutatja, hogy a megtámadott szabadalom az ő korábbi szabadalmával azonos;

4. ha megállapittatik, hogy a szabadalom leírása nincs úgy szerkesztve, hogy abból a találmány lényege, tehát a szabadalom tulajdon- képeni tárgya s létesítésére szolgáló eszközök, tökéletesen s oly világosan kitűnjenek, hogy minden szakértő a tárgyat a leírás nyomán előállíthassa. (32. §.)

Ha a fennebb elősorolt esetek csak részben forognak fenn, a megsemmisités részben, a szabadalom korlátozása utján eszközölhető.

Ez a szakasz a kellékeknek meg nem felelő szabadalmak megsemmisithetéséről gondoskodik. A szabadalmak megsemmisitése még megszűntük után is helyt találhat, minthogy a szabadalom jogos fennállása, vagy semmisnek deklarálása sok magánjogi, sőt büntetőjogi kérdés eldöntésének szolgál alapul.

A megsemmisités iránti kereset a szabadalmi hivatal bírói osztályához nyújtandó be, melynek döntése a szabadalmi tanácshoz felebbezhető meg.

Megsemmisítési keresetet bárki indíthat, még pedig a szabadalom fennállásának egész ideje alatt sőt — mint fentebb említettem — megszűnése után is. Németországban a szabadalom fennállásának csak első öt esztendejében támadható megsemmisítési keresettel. Németországban, ahol a szabadalmak az ujdonságvizs- gálat szigorú rostáján mentek keresztül, a megsemmisit- hetés határidejének ez a limitálása feltétlenül helyes ; lehetne vitatni e rendelkezésnek nálunk viszonyainknak megfelelő módon való alkalmazhatását is, a magyar törvényhozót azonban az a szempont vezette a német szabadalmi törvény e rendelkezésének mellőzésében,