Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)
Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.
96 Az 1895 ; XXXVII. t.-c. 20. §. lom használatba vételére jogosított belföldi vállalkozó által a magyar szent korona országainak területén lényegileg és kellő terjedelemben gyakorlatba nem vette és félbeszakitás nélkül nem gyakorolja vagy megbizható belföldi vállalkozónak a szabadalmi hivatal által megállapított kárpótlás és biztosíték nyújtása mellett használati engedélyt adni vonakodik, kivéve, ha igazolja, hogy a találmány gyakorlatbavételére és a gyakorlás folytatására a maga részéről mindent megtett, ami a hazai viszonyokhoz és a saját viszonyaihoz képest lehetséges volt. A szabadalom megadásának kihirdetése napjától számított három év letelte előtt meg nem vonható. Megvonás esetén a szabadalom hatálya a megvonási határozat jogerőre emelkedését követő napon szűnik meg. Azok a szabadalmak, melyeknek használatba vételi joga az államot illeti, nem vonhatók meg. Az állam a szabadalmat a hazai ipar fejlesztése céljából adja és ha a szabadalom tulajdonosa mégsem gyakorolja a szabadalmát belföldön, hanem a belföldi szükségletet külföldről fedezteti, akkor az országnak effektiv gazdasági kárt okoz. Éhez pedig az állam segédkezet nyújtani nem köteles. Ezért követeli meg ez a szakasz a szabadalomtulajdonostól, hogy szabadalmát a megadástól három éven belül belföldön gyakorlatba vegye, vagy ennek érdekében a hazai és saját viszonyaihoz képest minden lehetőt kövessen el. A szabadalmi törvény 20. §-a szerint a szabadalom kivételesen három esztendőnél hamarább és meg volt vonható, ha a szabadalom tulajdonosa, annak
