Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)
Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.
88 Az 1895 : XXXVII. t.-c. 15. §. A 27. §. világosan megmondja, hogy feleknek a szabadalmi hivatal előtt való képviselésére csakis szaba dalmi ügyvivők (vagy ügyvédek) vannak jogosítva. A törvénynek e világos rendelkezésével szemben a szabadalmi hivatal azt a tarthatatlan álláspontot foglalta el, hogy képviselő bárki lehet, ha belföldön lakik, azonban a szabadalmi hivatal előtt csak akkor járhat a kérdéses ügyben el, ha szabadalmi ügyvivő (vagy ügyvéd). Ha e minőséggel nem rendelkezik, tartozik magát ily minősítésűvel helyettesíteni. Ez a képtelen álláspont azután a szabadalmi zugirodák garázdálkodására ad bő alkalmat. Kosa Zsigmond véleményével szemben a 15. §. 2. bekezdése szerintem semmikép sincsen ellenmondásban a 27. §. 2. bekezdésével, ily ellenmondás még látszólag sem forog fenn. A 15. §. az egyik feltételt, a 27. §. a másik kritériumot állítja fel a képviselő személyére. A 15. §. ugyanis azt követeli meg, hogy a képviselő belföldön állandó lakóhelylyel birjon ; mig a 27. §. az ily képviselőtől speciális qualifikációt követel. A két szakaszban foglalt kettős feltétel egyidejű kielégítése esetén van csak az ügynek törvényes képviselője. E kettős feltétel egyikének (mondjuk a 15. §-belinek) a törvényből való kimaradása esetén ugyanis a 27. §-ban megszabott feltételt kielégitő külföldön lakó szabadalmi ügyvivő is képviselhetné az ügyeket a magyar hatóságok előtt, ami nyilvánvaló abszurd helyzetet teremtene. Ugyanily lehetlen helyzet az érvényes 27. §. rendelkezésének flagráns negligálásával teremtett álláspont, mely szerint képviselő belföldön lakó bárki lehet, amit csak látszólag enyhít az a toldás, hogy az oly képviselő, kinek a 27. §. 2. bekezdésében jelzett minősége hiányzik, a szabadalmi hivatal előtt el nem járhat. Hiszen, ha el nem járhat, nem képviseli az ügyet, szóval nem képviselő ; ha pedig mégis képviselő, akkor joga van eljárni. A két feltétel közül véleményem szerint okvetlenül a 27. §-belinek kielégítése a fontosabb és elengedhetet- lenebb, mivel a 15. §-ban foglaltak mellőzése esetén a külföldön lakó szabadalmi ügyvivő nemcsak szakszerűségi, hanem erkölcsi szempontból is feltétlenül megbízható, ami pl. egy rovott múltú személyről (zugirász- ról), kinek mindössze az az egyetlen, problematikus értékű qualifikációja van, hogy belföldön lakik ez el
