Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)
Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.
152 Az 18^5 : XXXVll. t.-c. 5| g telni, a bíróság pedig tartozik ezt elrendelni, aminek költségei az elitéltet terhelik. Minthogy a törvény kizárólag a terhelt (vádlott) birtokában talált tárgyak elkobzását engedi meg, azokat a tárgyakat azonban, melyek egyébként szintén a terhelttől származnak és szintén utánzatoknak bizonyultak, azonban akár eladás, akár ajándékozás, akár egyéb utón kerültek másnak birtokába, elkobozni mégsem lehet. Ezek elkobzása csakis e harmadik személy vagy személyek ellen indítandó szabadalombitorlási perrel, illetőleg a pernek ezekre mint bűntársakra való kiterjesztésével volna elérhető. Az elkobzott tárgyakat az Ítélet jogerőre emelkedéséig a vádlott és sértett a köztük esetleg létrejött megállapodás alapján a bíróságtól kikérhetik. Amennyiben azonban ily megálladás létre nem jön, az elkobzott tárgyak az Ítéletnek jogerőre emelkedése után meg- semmisitetnek. E megsemmisítés nem kell, hogy okvetlenül teljes anyagi megsemmisítés legyen ; elegendő oly mértékű alakváltoztatás, amely azt a bitorlás folytatására alkalmatlanná teszi. Ha robbanó, mérgező vagy tűzveszélyes anyagoknak megőrzéséről, illetőleg megsemmisítéséről van szó, a biróság e célra a rendőrséget, vagy a katonai hatóságot (tüzérség) keresheti meg. 52. §. 52. §. A sértett félnek a tárgyalás folyama alatt kijelentett kivánatára, a magánjog szerint őt megillető kártérítés fejében a büntető biróság az Ítéletben a büntetésen kívül, a fennforgó összes körülmények méltatásával szabad meggyőződése szerint, 20.Ö00 koronáig terjedhető kártérítési összeget megállapíthat, vagy a sértett felet kártérítési igényeivel a polgári per útjára utasíthatja. Ha a büntető biróság a sértett fél kivánatára kártérítési összeget állapított meg,
