Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)

Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás

96

megegyezik a német törvény 20. §. első bekezdésével és az osztrák törvény 52. §. 1. pontjával.

A leírásnak legfontosabb része az ú. n. igénypontok, ezért a tervezet igyekezett a jelen törvénynek erre vonatkozó rendelkezéseit némi megfelelőbb módon kifejezni.

A több oldalról ajánlott azt a szerkesztést, mely szerint elegendő lenne annyit mondani, hogy a leírás végén a találmány tárgyát igénypontokban jellemezni kell és hogy csak az itt jellemzett találmány részesül oltalomban, a tervezet nem tartja megfelelőnek, mert az első rész igen keveset mond, a második rész pedig, t. i. hogy mi részesül oltalomban, nem tartozik ide oly értelemben, hogy az külön ki lenne mondandó és különben is félreértésekre adhat alkalmat oly irányban, hogy az igénypontok értelmezésénél igen szűk szabályok alkalmazásának veszélyét rejtheti magában, a mint az alább az értelmezés kérdésénél még ki fog tűnni.

Az igénypontok helyes szerkesztése igen nehéz, kényes feladat. Nem lehet erre a kérdésre elég nagy súlyt helyezni, mert az igénypontok fontossága nem csak abban rejlik, hogy a találmány lényegét magukban foglalják, hanem abban is, hogy a találmány oltalmi körét is megállapítják. Ezért úgy a bejelentőnek, mint a szabadalmi hivatalnak az igénypontok formulázásánál arra kell figyelemmel lenni, hogy a találmány tárgya attól, a mi már ismeretes, jól meg legyen különböztethető és ez által annak a kérdésnek megoldása megkönnyittessék, vájjon más találmány sérti-e azt a jogot, mely a jelenlegi bejelentés folytán megszerzendő.

Az igénypontnak e formulázása természetesen nem annyira végleges, hogy azon változtatni nem lehet, mert pl. a megsemmisítési ügyekben ítélkező fórumnak megvan a joga, hogy az oltalmi kör határvonalát végleg megállapíthassa, mivel a nélkül gyakran nem lesz ítélet hozható.

Erre vonatkozólag nagy jelentősége van az igénypontok értelmezésének, mely kérdés mikénti kezelése nálunk gyakran kívánni valót hagy fenn. Habár az a felfogás, hogy szabadalmi leírások és igénypontok mindig szűkén és megszorító- lag magyarázandók, mint a privilégium világából fenmaradt maradék, ma már alig talál követőkre, mégis még nyomát lehet találni ennek a helytelen felfogásnak, a mennyiben nálunk is oly esetben, midőn az igénypontok rajzra hivatkoznak, az igénypontokat némelykor úgy értelmezték, hogy az oltalmi kör csakis a rajzban feltüntetett alakra vonatkozik. Ily magyarázat és értelmezés nem helyeselhető és teljesen indokolatlan. Ezért az igénypontokban a rajzra való hivatkozás lehetőleg mellőzendő, a hol pedig ezt a hivatkozást mellőzni nem lehet, ott is óvatosan kell azt megtenni és mindig határozatlan módon kifejezni (pl. emeltyű [B], nem pedig a B emeltyű). De bármiképen történjék is ez a hivatkozás, az értelmező fórum sohase tapadjon a betűhöz, hanem az értelmezésnél járjon el úgy, mint valamely akarat- nyilvánítás vagy okirat interpretácziójánál szokás eljárni.

Itt mutatkozik az igénypontok fontossága, mert minden polgári vagy büntető ügyben, mely szabadalomra vonatkozik, a szabadalom oltalmi körének kérdése áll előtérben ; és ennek a kérdésnek a helyes megoldása az igénypontokban van. Ezeknek értelmezése tehát rendkívül fontos. Most már uralkodó nézetként elfogadható, hogy az igénypontok értelmezésénél felhasználhatók a leírásnak többi részei is, a rajzok, sőt a szabadalom megadása körüli eljárásra vonatkozó iratok is ; szem előtt mindig a technikának a bejelentéskor való állása lesz tartandó.