Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
93 is elő van irva a tervezet azért tartja szükségesnek, mivel a bejelentés benyújtása nagy horderővel bir már az elsőbbség kérdése tekintetében is. Csakis a szabályszerű bejelentés^— eltekintve természetesen a pótolható hiányoktól — bir azzal a fent vázolt jelentőséggel, hogy egyszersmind az elsőbbség kezdetét fixirozza. Az elsőbbség kérdésére nézve a tervezet szükségesnek tartotta a jelen törvénynek egyik hiányát pótolni. A jelen törvény ugyanis csak azt mondja ki, hogy az elsőbbség az iktató sorszám szerint ítélendő meg. Ez elégtelen és meg nem felelő rendelkezés, mert mindenekelőtt az elsőbbség kezdőpontját kell meghatározni, vagyis azt a fontos időpontot, a mely szabadalomjogilag (újdonság, előhasználás szempontjából stb.) annyira döntő. Ez a meghatározás csak nap szerint történhetik, vagyis egy meghatározott napot kell megjelölni, a melylyel az elsőbbség hatálya kezdődik. Ez a nap a bejelentésnek a szabadalmi hivatalnál való beérkezésének napja, ezért pl. az az újdonságrontó körülmény, mely a bejelentés benyújtásának napján vagy azután keletkezett, már nem árt. Ezzel összhangzásban áll a 3. §. első bekezdésében, valamint a 13. §. első bekezdésében stb. használt megjelölés. A mi az iktató sorszáma szerinti rangsort illeti, az már csak annyiban bir fontossággal, hogy azok között a bejelentések között, melyeket ugyanazon a napon nyújtottak be, a rangsor meg legyen határozható. A jelen törvény külön rendelkezik még az egyidejűleg érkezett bejelentések tekintetében. Az kétségtelen, hogy azokra a bejelentésekre, melyek ugyanarra a találmányra vonatkozólag egyidejűleg érkeznek be, fel kell jegyezni az egyidejű érkezés tényét, jeléül annak, hogy ezek között egyik sem igényelhet a másikkal szemben elsőbbséget. Ez azonban nem a törvénybe, hanem az ügyviteli szabályokba való rendelkezés, mely okból a tervezet azt mellőzhetőnek véli. Ép így nem vette fel a tervezet a rendelkezést arra nézve, hogy ilyen egyszerre beérkezett, ugyanarra a találmányra vonatkozó bejelentést mikép kell elintézni. Vannak, kik abban a nézetben vannak, hogy ilyen esetben a szabadalom — ha egyáltalában megadható — valamennyi bejelentőnek közös szabadalomként adandó meg (12. §.). Mások szerint mindegyik bejelentés alapján ugyanaz a szabadalom külön-külön megadandó és a szabadalomtulajdonosokra bízandó az egymás közti viszony rendezése. Habár ez idő szerint a külföldi irodalomban is ez az utóbbi nézet az uralkodó, a tervezet nem találja helyénvalónak, hogj^ ebben a kérdésben külön rendelkezést tegyen. Hangsúlyozandónak tartja azonban a tervezet azt a jelen törvénybe fel nem vett körülményt, hogy az elsőbbség a bejelentésnek a szabadalmi hivatalhoz való beérkezése napjával csak rendesen, de nem mindig veszi kezdetét, mert vannak kivételek. így pl. látunk egy kivételes elsőbbséget az 5. §. utolsó bekezdése esetében, hol a felszólaló érdekében nem az ő bejelentése beérkezésének napjával kezdődő elsőbbség, hanem az az elsőbbség állapítandó meg, mely a felszólalással megtámadott bejelentést illette volt meg. További kivétel van a 3. §-ban felhívott 1911: XI. t.-ez.-ben, végül az egyes államokkal kötött szerződést és a nemzetközi unióhoz való csatlakozást kimondó és azzal összefüggő törvényekben.
