Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - IV. Fejezet. A szabadalmi hatóságok
91 ennek az intézménynek fontosabb mozzanatai törvényben nyerjenek szabályozást. Erre nézve a tervezet a jelenlegi törvénynek rendelkezéseit lényegben fent ártotta ugyan, de azokat még ki- egészítendőnek találta, mivel egy része csak rendeletben volt szabályozva, egy része pedig szabályozatlan volt. A tervezet e szabályozás által nem akarja elejét venni annak, hogy e kérdést egy külön törvényben szabályozhassák, a minek nemsokára be kell következnie egy szabadalmi ügyvivői rendtartás megteremtése által. A szabadalmi ügyvivőkre nézve a mostani törvényből és rendeletből átvett rendelkezések, mivel azok csak pontosabb meghatározást és megfelelőbb csoportosítást képeznek, külön indokolást nem igényelnek. Az újítások indokolására a következők szolgálnak : A tervezet az ügyvivők lajstromának vezetését köte- lezőleg előirja és a működés megkezdhetését a lajstromban való felvételtől teszi függővé. Ez a felvétel pedig — úgy mint a jelenlegi jog szerint is — attól függ, hogy a kereskedelemügyi minister a jogosítványt kiadta légyen. A jogosítvány kiadhatásának előfeltételeihez a jelenlegi feltételeken felül tartozik a tervezet szerint a magától értető nagykorúság elérte és a büntetlen előélet, valamint a vagyon feletti szabad rendelkezés. A 40. §. harmadik pontja szerint szükséges, hogy az illető két évi gyakorlatot műszaki téren folytatott légyen, még pedig akár a negyedik pontban irt vizsga letétele előtt, akár utánna, akár részben előtte, részben utánna ; a tervezet e tekintetben szabadkezet akart az illetőnek hagyni, hogy a gyakorlatot úgy oszthassa be, a hogy egyéni viszonyai és műszaki kiképeztetése megkívánja. Az egyik év akár külföldön is tölthető, a mi esetleg kívánatos is lehet. Kötelező csak az, hogy az egyik évet belföldön valamelyik ügyvivő segédmunkásaként töltötte légyen, a mi tekintettel arra, hogy ez a gyakorlat az önállóan gyakorlandó ügyvivői hivatásnak előkészítése, bővebb magyarázatot nem igényel. Ily gyakorlat kimutatása úgy az osztrák szabadalmi törvény (43. §.), mint a fent idézett német törvény 3. §-a szerint is elő van Írva. Hogy az ügyvivő köteles pontosan, lelkiismeretesen eljárni, ügyfelét kellően képviselni és a vagyontalan ügyfelek érdekeit képviselni, — önként folyik az ügyvivői hivatás fontosságáról fent már elmondottakból ; ez a rendelkezés az ügyv. rdts. 49., 50. §§-nak analog rendelkezéseiből lett véve ; részben megegyezik a német ügyvivői törvény 5. §-ával. De az ügyvivői kar nagy fontossága, nemkülönben a kar érdeke és tekintélye megkívánja azt is, hogy a fegyelmi jog legalább fővonásaiban a törvényben és ne csak rendeletben nyerjen megállapítást. Ezért a tervezet megállapítja, hogy ki a fegyelmi biró, mikor forog fenn fegyelmi vétség és minő fegyelmi büntetés szabható ki. A fegyelmi hatóságokat a tervezet lényegileg a mostani joggal megegyezően állapítja meg, de azzal az eltéréssel, hogy a másodfokon gyakorlandó fegyelmi hatóságot a szabadalmi tanácsra bízza, mely a tervezet szerint minden a szabadalmi hivatalnál folyt ügyben úgyis a felsőfórum, még pedig fegyelmi ügyekben is. Nincs semmi elfogadható ok ebben az egyben a rendszertől eltérni. Ezért állít fel 12*
