Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - IV. Fejezet. A szabadalmi hatóságok
85 helytállóságát a tervezet vizsgálat tárgyává tenni nem óhajtja, de még ha megállanának is a kifogások — a mi megállapítottnak teljességgel nem tekinthető — és különösen az a kifogás, hogy az ítélkezés gyakran nélkülözi az igazi szabadalomjogi felfogást, mivel az csak a szabadalom megadása körüli eljárás rendén szerzett gyakorlat és tapasztalat által szerezhető meg, és az a további kifogás, hogy a szabadalmi tanács ítélkezéséből kiérezhető az, hogy nincs szerves kapcsolat a két szabadalmi hatóság közt, — ha mind az állana is, akkor sem kell ebből azt következtetni, hogy a tanács eltörlendő, hanem azt, hogy a hiányon, a mennyiben tényleg fenforogna, segíteni kell. Ezért a tervezet a szabadalmi tanácsot fentartja és igyekszik, hogy némi szerves kapcsolatot teremtsen a két hatóság között. Azt, hogy a szabadalmi tanácsot állandósítsa, úgy hogy tagjai oly rendes kizárólagos alkalmazottjai legyenek, mint a szabadalmi hivatalnál ennek tagjai, a tervezet ez idő szerint megvalósítandónak már csak azért sem tartja, mivel még akkor is, ha a bejelentési osztály határozatai elleni felfolyamodások a szabadalmi tanácshoz kerülnének — a mi különben a fent kifejtettek szerint nincs is tervbe véve — és ha a bírói osztály kibővített hatáskörébe tartozó minden ügyben felebbvitel benyujtatnék, nem lenne kellő foglalkoztatás egy állandó tanácsra nézve, sőt még akkor sem, ha a védjegyügyek és mintaoltalmi ügyek is a tanács elé kerülnek. Egyebekben a 28. §. indokolásánál e tekintetben már felhozottakra történik utalás. Szükségesnek véli azonban a tervezet, hogy szerves kapcsolatot teremtsen a két hatóság közt. Az egyik eszköz erre az a felügyeleti jog, mely nemcsak az elnököt illeti, a mi eddig is megvolt és mely most már a tervezetben foglalt utasításhoz képest rendeletben részletesebb kiépítést talál, hanem magát a tanácsot is megilleti, úgy mint azt a rendes bíróságnál az 1891. évi XVII. t.-cz. 13., 15., 16. §§. előírják. De fontosabb ennél az az újítás, mely szerint a szabadalmi hivatalnak erre kijelölt tagjai mint a szabadalmi tanács állandó előadói szerepelnek. Hogy az előadás a szabadalmi tanácsnál állandó előadó kezében legyen, ennek helyességét az osztrák törvény is felismerte, hol az egyik tagja a tanácsnak állandó előadó. De annak a szükségességét is érezte az osztrák szabadalmi törvény, hogy némi kapcsolat legyen a két hatóság közt és ennek úgy adott kifejezést, hogy a tanács minden üléséről a szabadalmi hivatalt értesítik, mely álláspontját és felfogását akár írásban, akár pedig egyik kiküldött tagja útján szóbelileg a tanács ülésein kifejtheti. A tervezet azonban ezt nem tartja elegendőnek. A tervezet ugyanis arra véli a fősúlyt fektethetni, hogy az ügyek a szabadalmi tanácsban ne csak kellő szakszerű elintézésben részesüljenek, — melyben a jelenlegi törvény szervezete mellett is részesülnek — hanem hogy ez az elintézés lehetőleg hivatásszerű legyen. Ez pedig csak akkor lesz megközelíthető, ha a tanácsbar oly tagok is működnek, kik — a mint ez már fent is kifejtést nyert a szabadalom megadása és megtagadása körüli eljárásban és annak nehézségeiben sok évi gyakorlat útján jártasságot szereztek. Ez által lehetségessé válik, hogy a szabadalom megadása és megtagadása és vele összefüggő ügyekben való eljárás körül képződött légkör mintegy át lesz
