Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - II. Fejezet. A szabadalom hatálya
66 Mint újítást felvette a tervezet megegyezően az osztrák szab. törvény 9. §-ával annak kifejezését, hogy az előző használatnak jóhiszemüleg kell történnie. Ez ugyan magától értetőnek látszik, mert a rosszhiszeműség, úgy mint jogrendszerünkben egyáltalában, jogvédelemre itt sem számíthatna. Nem felesleges azonban és nagyobb világosság kedvéért a jóhiszeműség az eset különleges természeténél fogva külön is kiemelendő. A jelen esetben ugyanis a jóhiszeműségnek egy különös esete forog fenn. Az előző használó t. i. akár tiltott úton is juthatott a találmány birtokába, ha ez által nem épen a későbbi bejelentő és szabadalomtulajdonossal, hanem más harmadik személylyel szemben járt el rosszhiszemüleg, úgy őt az előző használati jog szempontjából jóhiszemünek kell tekinteni ; a jóhiszeműség csak abban az esetben nem forogna fenn, ha az illető a találmányt a későbbi szabadalomtulajdonos rajzaiból, leirásaiból stb. vette volna. Vagyis jelen esetben csakis a szabadalomtulajdonossal szemben, kinek jogait az előhasználat korlátolja, kell a jóhiszeműségnek fenforognia. A második újítás abból áll, hogy a tervezet a többi szabadalmi törvénynyel megegyezően kimondja, hogy e jogosítvány — az üzlettel együtt — örökösödés útján is átszállhat, a mi a jelenlegi törvényből indokolatlanul kimaradt. A harmadik újítást tartalmazza a tervezet 13. §-ának utolsó bekezdése, kimondván, hogy a mennyiben a szabadalomtulajdonos az előző használónak jogát elismerni vonakodik, a felett, hogy e jogosítvány megilleti-e az előző használót vagy nem, a szabadalmi hivatal dönt. Ez az újítás eltér a szabadalmi hatóságaink eddigi gyakorlatától, mely ugyan nem állandósult meg, de tényleg fen- forog. (Szabad, tanács 1898. évi márczius 21-én 80/97.) A tervezet felfogása szerint ez a gyakorlat — mely kimondja, hogy az előző használó jogának elismerése, illetve megállapítása tárgyában dönteni nem tartozik a szabadalmi hivatal, hanem a rendes bíróságok hatáskörébe — nem helyes. A jelen törvény 57. §-a bizonyos megállapítási kereseteket a szabadalmi hivatal elé utal. E §. kiterjesztő magyarázattal az itt szóban forgó megállapítás is inkább a szabadalmi hivatal, mint a rendes bíróság alá lett volna utalható. De ha ez nem lenne is így, szükségesnek tartja a tervezet annak világos kimondását, hogy az előző használó jogosítványának fenn- vagy fenn nem forgása tárgyában a szabadalmi hivatal legyen hivatva dönteni ; ez által ez a vitás kérdés a szabadalmi jog igényeinek teljesen megfelelő módon lesz eldöntve, a mi annál is inkább helyesnek mutatkozik, mivel ilyen ügyekben kizárólag szabadalomjogi kérdések kerülnek elbírálás alá. Semmi elfogadható ok fenn nem forog e döntést nem a szabadalmi hatóságok hatáskörébe utalni. Végül újítást képez a tervezetnek az a rendelkezése, hogy az előhasznál ói jogra nézve csak a belföldön történt bejelentés időpontja irányadó, miáltal egy további vitás kérdés nyer megoldást. A mióta ugyanis Magyarország a nemzetközi unióhoz csatlakozott, felmerült több államban az a kérdés, vájjon melyik bejelentés irányadó. Ha ugyanis valaki egy találmányt belföldön használatba vesz olykor, midőn azt másvalaki valamely uniós államban már bejelentett, itt belföldön azonban csak később teszi meg a bejelentést, vagyis ha az előző használat kezdete e két bejelentés időpontjai közé esik, kérdéses lehet, vájjon melyik bejelentés
