Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
126 Ha az állam az arra kijelölt hatóság útján valakinek szabadalmat és ez által kizárólagos jogot ad, köteles egyszersmind arról is megfelelően gondoskodni, hogy az a joga kellő védelemben részesüljön. Egy szabadalmi törvény, mely erről a védelemről kellő módon nem gondoskodik, nem teljes munka, czélját téveszti és a kívánt eredményre nem vezethet. Egy szabadalmi törvény, melyben sértés esetében kellő védelemről gondoskodva nincs, olyan, mint egy épület, mely tető nélkül maradt. Hogy kellő védelem nyújtható legyen, mindenekelőtt azzal kell tisztában lenni, hogy mi legyen tárgya a védelemnek. Ennek tárgya csak azok a kizárólagos jogok lehetnek, melyek a szabadalomból kifolyólag a szabadalomtulajdonost és csakis őt a törvény alapján megilletik, úgy a mint ezek a 9. §-ban egyenként fel vannak sorolva. Ezek a jogok nemcsak rendes, hanem fokozott mértékben védendők meg. Miért ? Erre a felelet az, hogy e jogok különleges természetüknél fogva különös és fokozottabb védelmet igényelnek. E különleges természet abban nyilvánul meg, hogy a szabadalomtulajdonos a jogok gyakorlására kötelezve is van ; a míg jogrendszerünk szerint valamely jog gyakorlása rendesen az illető jogosítottra van bízva, ki tetszése szerint gyakorolhatja vagy akár nem gyakorolhatja jogát, az iparfejlesztés követelménye az, hogy a szabadalomtulajdonos a jogokat gyakorolja is ; erre őt a törvény kötelezi, mivel különben elveszik tőle a szabadalmat (20. §.). Ha tehát a szabadalomtulajdonost e törvényen alapuló gyakorlási kényszer folytán nemcsak kizárólagos jogok illetik meg, hanem igen súlyos kötelezettségek is terhelik, teljesen indokolt az az álláspont, hogy a sértés ellen nyújtandó védelem necsak egyenlő legyen minden jogállamban a sértett jognak nyújtott védelemmel, hanem az is indokolt, hogy ez a védelem fokozottabb legyen, mint a rendes jogoknál. Ehhez járul, hogy a szabadalomból folyó jogokhoz, azoknak gyakorlásához és megszűnéséhez rendesen oly nagy közgazdasági érdekek fűződnek, hogy mindez a jogoknak fokozottabb mértékben való védelmezését megindokolja. A védelemre vonatkozó rendelkezések külsőleg is és tartalmilag is meg kell egyezniök a 9. §. rendelkezéseivel és ennek pontos szem előtt tartása mellett kell a szabadalom- sértés fogalmát is meghatározni. Habár fogalmi meghatározások törvényben lehetőleg mellőzendők, a tervezet jelen esetben azt kikerülhetlennek tartotta. A szabadalomsértés fogalma meghatározására vonatkozólag megjegyzendő továbbá, hogy a tervezet az egyik kellék megjelölésénél nem használta a jelen törvényben előforduló azt a kifejezést, hogy a szabadalomtulajdonos »engedélye nélkül«, mivel az nem kimerítő ; azért megfelelőbbnek véli a tervezet a »jogosulatlan« kifejezést. A tervezetben megállapított fogalmi meghatározás szerint tehát fenforog a szabadalomsértés, mihelyt valaki a 9. §. ellenére jogosulatlanul eljár. A vétkesség — szándékosság vagy gondatlanság — nem jön szóba, annak csak a kártérítés és büntetés kérdésénél van jelentősége. A szabadalom- sértés fogalmi meghatározásához a vétkesség momentuma nem szükséges. A fogalmi meghatározáson kívül azonban eltér a tervezet a jelen törvénytől abban is, hogy a sértés ellen nyújtandó védelmet nem keresi főképen a büntető úton, hanem a fősúlyt a 61. §-nál indokolt hatásköri kit erjesztésnél fogva a szabadalmi hatóságok hatáskörébe tartozó követelésekre
