Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
118 meg kell engedni, ha nem akarunk semmis szabadalmakat tudva fentartani ; helytelen és ide nem tartozó perjogi szabályokhoz való indokolatlan ragaszkodása lenne az új jogalap érvényesítését meg nem engedni és ez által nemcsak egy újabbi eljárásra tudva okot adni, melynek eredménye már most előrelátható, hanem egy semmis szabadalomnak fennállását továbbra is, bizonytalan időig tudva biztosítani. A bíróságok megkeresése folytán adandó szakvélemény tárgyában, a tervezet külön szabályokat állít fel. Ezek a szabályok, melyek szerint ez az ügy nyilvános előadás útján, bizonyításfelvétel esetén pedig szóbeli tárgyalás útján intézendő el, megfelelnek a jelenleg határban levő 81588/914. sz. ministeri rendelet (Szhün.) 86. §-ának ; eltér azonban a tervezet ettől annyiban, hogy a birói osztály által hozandó ítélet ellen felebbezést enged meg a szabadalmi tanácshoz, a mit annak az ítéletnek fontossága és nagy hordereje megindokol. Az eljárási költség biztosítása tárgyában a tervezet a Pp. (124. §. stb.) rendelkezései szerint intézkedik ugyan azzal az eltéréssel, hogy a biztosíték adására nem a »külföldit«, hanem a »külföldön lakót« kötelezi, megegyezően a német szabadalmi törvény 28. §. ötödik bekezdésével és az osztrák szabadalmi törvény 67. §. második bekezdésével. E rendelkezés abban nyeri indokolását, hogy a szabadalmi jogban nem a honosság, hanem a lakhely mérvadó (így pl. a mehatalmazott nevezése esetén 16. §.). Ha külföldi Magyarországon lakik, szabadalmat nyerhet — képviselő nélkül — úgy, mint akármelyik magyar honos. Ez a szabadalmi jogban általánosan elfogadott elv, melynek a biztosíték kérdésében is érvényesülnie kell. De a tervezet már azért is szükségesnek látta a külföldi lakhelyre és nem a külföldi honosságra a súlyt fektetni, mert különben — a mint említve volt — az osztrák és a német szabadalmi törvények is így rendelkezvén, a külföldi, ki Magyarországon lakik, kedvezőtlenebb helyzetben lenne, mint a magyar honos, ki külföldön (pl. Németországban) lakik ; már pedig nincs okunk a szabadalmi törvényünkbe oly rendelkezéseket felvenni, melyek a külföldiek helyzetét nálunk megnehezítenék. Az az ellenvetés, hogy a tervezet szerinti szabályozás folytán az az eset állhatna elő, hogy a külföldön lakó magyar honos biztosítékot adni tartoznék, holott a Magyar- országon lakó külföldit e kötelezettség nem terheli és különösen nem terheli a hágai egyezmény szerint (1909. évi XIV. t.-cz. 17. czikk), nem helyt álló, mert épen az említett egyezményben nem honosság, hanem a lakhely irányadó és világosan úgy rendelkezik : a »szerződő államok bármelyikének ezen államok egyikében lakóhelylyel biró polgárai stb.«, tehát a szerződő államok valamelyikében lakó magyar honos sem lesz köteles itt nálunk biztosítékot adni. C) Eljárás a szabadalmi tanács előtt. A szabadalmi tanács előtti eljárásra vonatkozó szabályok külön indokolásra alig szorulnak. Szabály a szóbeli tárgyaláson való elintézés, kivétel a nyilvános előadás. Ilyen kivétel akkor is fenforog, midőn felek egyike sem kéri a szóbeli tárgyalást, a mi azért emelendő ki, mivel az 1912 : LV. t.-cz. 6. §. harmadik bekezd, szerint a felek
